A. E. Housman – A gesztenye virága

Összes megtekintés: 30 

A gesztenye a gyertyáit hullajtja,
virágait viszi a szél tova,
az ajtót, s ablakot vadul becsapja.
Italt ide, elmúlt május hava.

E rút tavaszban veszíthetünk mi csak,
csekélyke készletünk is tönkrement.
Jövő május lehet szelíd, lehet vad
s leszünk akkor huszonnégy évesek.

Minden bizonnyal nem vagyunk az elsők,
kiket a vihar a kocsmába hajt,
az ázott reményeiket felejtők,
bármily kegyetlen, ki világot fogant.

Ez egy mennyei igazságtalanság,
becsapott lelkünk már mindent kibír,
és elrontva már jókedv, vidámság,
bolond utunknak a végén a sír.

Gonoszság ez tehát, italt ide.
Nem királyoknak szültek anyáink;
örökségünk csak az ember hite,
holdat akarjuk, elúsznak vágyaink.

Most a még felettünk dörgő fellegek,
holnap új parancsra tovább sietnek;
a hús más csontján fáj, mely már nem tied,
s a lelked is sír egy másik kebelben.

Kevély, gőgös, dühös hímporunknak
az örökkévalóság sem szab határt.
Viseljük őket, mi kértük magunknak.
Sorsod vedd vállra és idd ki kupád.

A. E. Housman – The chestnut casts his flambeaux

The chestnut casts his flambeaux, and the flowers
Stream from the hawthorn on the wind away,
The doors clap to, the pane is blind with showers.
Pass me the can, lad; there`s an end of May.

There`s one spoilt spring to scant our mortal lot,
One season ruined of our little store.
May will be fine next year as like as not:
Oh ay, but then we shall be twenty-four.

We for a certainty are not the first
Have sat in taverns while the tempest hurled
Their hopeful plans to emptiness, and cursed
Whatever brute and blackguard made the world.

It is in truth iniquity on high
To cheat our sentenced souls of aught they crave,
And mar the merriment as you and I
Fare on our long fool`s-errand to the grave.

Iniquity it is; but pass the can.
My lad, no pair of kings our mothers bore;
Our only portion is the estate of man:
We want the moon, but we shall get no more.

If here to-day the cloud of thunder lours
To-morrow it will hie on far behests;
The flesh will grieve on other bones than ours
Soon, and the soul will mourn in other breasts.

The troubles of our proud and angry dust
Are from eternity, and shall not fail.
Bear them we can, and if we can we must.
Shoulder the sky, my lad, and drink your ale.

Szólj hozzá!