Edgar Allan Poe – Szonett a tudományhoz

Tudomány! Te öreg időnek lánya!
Megváltozik amit te megfigyelsz.
Miért költő szíve neked a préda,
melyben rideg valóságodra lelsz.

Hogyan szeresselek? Netán okosnak
tartsalak, ki vándorúton nem hagy el,
ki mintha égi kincseket kutatna,
habár csak bátor szárnyain figyel?

Miért nem húztad szekerén Dianát,
nimfát miért is űzted erdejéből,
azért, hogy megtalálja csillagát?

Könnyet nem ejtettél Najád vizétől,
tündérekért sem, és tőlem magát
az álmot űzted, miért, e fák elől?

Edgar Allan Poe – Sonnet – To Science

Science! true daughter of Old Time thou art!
Who alterest all things with thy peering eyes.
Why preyest thou thus upon the poet`s heart,
Vulture, whose wings are dull realities?

How should he love thee? or how deem thee wise,
Who wouldst not leave him in his wandering
To seek for treasure in the jewelled skies,
Albeit he soared with an undaunted wing?

Hast thou not dragged Diana from her car?
And driven the Hamadryad from the wood
To seek a shelter in some happier star?

Hast thou not torn the Naiad from her flood,
The Elfin from the green grass, and from me
The summer dream beneath the tamarind tree?

“Edgar Allan Poe – Szonett a tudományhoz” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Imre!

    Poe-t fordítani nem kis bátorságra vall. Neked sikerült. Nagyon tetszik. Gratulálok!

    Zsuzsa

Szólj hozzá!