Friedrich Hölderlin – Gyermekkoromban…

Összes megtekintés: 36 

Gyermekkoromban
csak egy isten óvott
üvöltéstől és elveréstől.
Védve játszadoztam
kert virágaival,
és a mennyei szellők
meg velem.

És ahogy deríted
növények szívét,
finom karjaikat
feléd kinyújtják,

úgy vidítod szívem,
Héliosz atyám, ahogy Endümión,
kedvenced voltam
szent Luna.

Ó ti, kitartó,
istenek!
Ha tudnátok azt,
miként szeretlek.

Igaz még akkor én nem
néven neveztelek, s ti sem
nevemen szólítottatok,
ahogy egymás között szokás.

Bár jobban ismertelek
én, mint az embereket,
megértettem az éteri csendet,
de nem értettem az emberi szót,

Engem ligetnek a suttogása
volt, mi felnevelt,
s virágok közt
tanultam szeretni.

Felnőttem istenek karjain.

Friedrich Hölderlin – In my boyhood day…

In my boyhood days
Often a god would save me
From the shouts and from the rods of men;
Safe and good then I played
With the orchard flowers
And the breezes of heaven
Played with me.

And as you make glad
The hearts of the plants
When toward you they stretch
There delicate arms.

So you made glad my heart,
Father Helios, and like Endymion
I was your darling,
Holy Luna.

O all you loyal,
Kindly gods!
Would that you knew how
My soul loved you then.

True, at that time I did not
Evoke you by name yet, and you
Never named me, as men use names,
As though they knew one another.

Yet I knew you better
Than ever I have known men,
I understood the silence of Aether,
But human words I´ve never understood.

I was reared by the euphony
Of the rustling copse
And learned to love
Amid the flowers.

I grew up in the arms of the gods.

“Friedrich Hölderlin – Gyermekkoromban…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!