Kedvesem, be fáj

Összes megtekintés: 16 

(skót ballada fordítás)

Be fáj, be fáj fenn a parton
és fáj, fáj ott lent a völgyben
és fáj, fáj a kis pataknál,
ahol veled járt a szerelmem.
Tölgyfának támaszkodtam én,
gondoltam, hogy megbízható,
először hajlott, majd törött,
így szerelmem becsapható.

Be fáj, szerelmem csapda volt,
egy pillanatra szép, míg új,
de idővel viaszhideg,
és halvány harmatként fakul.
Ó, ezért díszítsem fejem?
Hajamat ezért fésüljem?
Ha szerelmem már elhagyott,
azt mondta, nem lesz már velem.

Így hát Arthur-Seat az ágyam,
lepedő már nem kell nekem.
Szent Antalnak vizét iszom,
mióta elhagyott szerelmem.
Márton napi szél, merre vagy,
sodorni fáról a levelet?
Szelíd halál, hol vagy te már?
Tiéd hát ím, az életem.

Ez nem valódi dermedés,
nem ám hó, nem is ridegség,
nem ettől hull az én könnyem,
de szívemé e nagy hidegség.
Mikor mi Glasgow-ba jöttünk,
még nagyon csodásak voltunk,
bársonyba voltál szerelmem,
vállamra karmazsin borult.

Ha csók előtt tudtam volna,
a vágy csupán beteg malaszt,
bezártam volna én a szívem,
átszúrva ezüst tűvel azt.
És óh, ha gyermekem születnék
és a dajka ringatja őt,
a zöld mezőn ott a fűben
én akkor holtan eltűnök.

Waly, Waly, Love be Bonny

O waly, waly up the bank,
And waly, waly down the brae,
And waly, waly yon burn side,
Where I and my love were wont to gae.
I leant my back unto an aik,
I thought it was a trusty tree;
But first it bow`d, and syne it brak,
Sae my true love did lichtly me.

O waly, waly, but gin love be bonny,
A little time while it is new;
But when its auld, it waxeth cauld,
And fades awa` like morning dew.
O wherfore shuld I busk my head?
Or wherfore shuld I kame my hair?
For my true love has me forsook,
And says he`ll never loe me mair.

Now Arthur-Seat sall be my bed,
The sheets shall neir be prest by me:
Saint Anton`s well sall be my drink,
Since my true love has forsaken me.
Marti`mas wind, when wilt thou blaw,
And shake the green leaves aff the tree?
O gentle death, when wilt thou cum?
For of my life I am wearìe.

`Tis not the frost that freezes fell,
Nor blawing snaws inclemencìe;
`Tis not sic cauld that makes me cry,
But my love`s heart grown cauld to me.
Whan we came in by Glasgow town,
We were a comely sight to see;
My love was clad in black velvet,
And I myself in cramasìe.

But had I wist, before I kist,
That love had been sae ill to win,
I had lockt my heart in a case of gowd,
And pinnd it with a siller pin.
And, oh! that my young babe were born,
And set upon the nurse`s knee,
And I myself were dead and gane!
And the green grass growing over me.

Szólj hozzá!