Robert Bridges – Fülemülék

Összes megtekintés: 10 

Mily szépek a hegyek ahonnan érkeztek,
s termékeny völgyben folyókról énekeltek
dalaitokban.
Hol a csodás erdők? Ó, miket bejárnék,
virágok között, amit átjár égi lég
az évszakokban!

De nem, sivár a hegy, s a folyó kiszáradt,
álmainknak vágyott hangja csak mi árad,
fájó szívünknek,
akiknek tiltott reménye az a mélyből,
nem elhaló ritmus, nem is sóhaj, melyről
szól életünknek.

Csupán hangosan az emberek fülébe
öntjük éji titkainkat, ámde mégse,
az éj már múlik,
édes tavasznak május ágán rügy reped,
és álmodunk, amíg sokan köszöntenek
mikor pitymallik.

Robert Bridges – Nightingales

Beautiful must be the mountains whence ye come,
And bright in the fruitful valleys the streams, wherefrom
Ye learn your song:
Where are those starry woods? O might I wander there,
Among the flowers, which in that heavenly air
Bloom the year long!

Nay, barren are those mountains and spent the streams:
Our song is the voice of desire, that haunts our dreams,
A throe of the heart,
Whose pining visions dim, forbidden hopes profound,
No dying cadence nor long sigh can sound,
For all our art.

Alone, aloud in the raptured ear of men
We pour our dark nocturnal secret; and then,
As night is withdrawn
From these sweet-springing meads and bursting boughs of May,
Dream, while the innumerable choir of day
Welcome the dawn.

Szólj hozzá!