Henry David Thoreau – Lelkiismeret

Összes megtekintés: 16 

A lélek hajlamot teremt lakában,
érzés és gondolkodás hoz el ma bűnt,
a természetellenes faját itt legbelül.
Nyiss ajtót, ha mondom
e pusztaságon.
Imádom az egyszerű létet,
amelyben pattanás sem él meg,
a lélek ép, betegség nem emészt föl,
a világ nem lenne rosszabb ettől.
A komoly embert bírom,
ki bár víg, s bánatos,
de nem fullad kehelybe,
és holnap életre kelne;
Aki tragédiát lel
és még nem hetven;
A lélek megtartandó holmi;
Nevetni és nem sírni;
A lélek bölcs, szilárd,
s örökké készen áll;
Sohase változik,
józan, ha dicsérik;
A lelkiismeret erősebb,
felette áll a kétkedésnek.
A lélek ép, ha nem fából van,
elrendeltetett a jóra,
gerince önmagához hű
csupán csak egyedül,
senkinek azon kívül;
Saját ügyére termett,
öngondoskodó lett;
A munka, mit Isten karja
kezdett, kész, visszavonhatatlan;
Ott folytatja, hol abbahagyta,
akár megveti, akár imádja;
Ha nem jó, miért gonosz,
ha nem jó Istenem, a rossz.
Jóság, te álszent felejtsd e dolgot,
élj, dolgozz, utána vedd kalapod.
Nincs türelmem feléjük már
mert lelkiismeretes gyávák.
Adj egyszerű, dolgos népet,
kik munkájuk szeretve élnek,
kiknek dal az erénye,
Istent vidítva véle.

Henry David Thoreau – Conscience

Conscience is instinct bred in the house,
Feeling and Thinking propagate the sin
By an unnatural breeding in and in.
I say, Turn it out doors,
Into the moors.
I love a life whose plot is simple,
And does not thicken with every pimple,
A soul so sound no sickly conscience binds it,
That makes the universe no worse than `t finds it.
I love an earnest soul,
Whose mighty joy and sorrow
Are not drowned in a bowl,
And brought to life to-morrow;
That lives one tragedy,
And not seventy;
A conscience worth keeping;
Laughing not weeping;
A conscience wise and steady,
And forever ready;
Not changing with events,
Dealing in compliments;
A conscience exercised about
Large things, where one may doubt.
I love a soul not all of wood,
Predestinated to be good,
But true to the backbone
Unto itself alone,
And false to none;
Born to its own affairs,
Its own joys and own cares;
By whom the work which God begun
Is finished, and not undone;
Taken up where he left off,
Whether to worship or to scoff;
If not good, why then evil,
If not good god, good devil.
Goodness! you hypocrite, come out of that,
Live your life, do your work, then take your hat.
I have no patience towards
Such conscientious cowards.
Give me simple laboring folk,
Who love their work,
Whose virtue is song
To cheer God along.

Szólj hozzá!