Henry David Thoreau – Én vagyok az őszi nap

Összes megtekintés: 8 

Olykor egy halandó érzi magában
– nem apja, de az édesanyja
benne az, ki szíve mélyén halhatatlan,
időtlen. Újra meg újra azt állítja,
rokon velünk, vérének cseppje
az ereiből mi ránk maradt.
Én vagyok az őszi nap,
versenyt futok az őszi szél alatt;
Mogyoró virágát mikor hozza,
mikor érik szőlő a lugasomba?
Mikor aratnak vagy mikor vadásznak,
fordítva át sötét éjszakámat?
Fonnyadok és sárgulok,
az én magom bársonyos.
Az erdőmben hullik már a makk,
a tél ólálkodik a fák alatt,
és zizzenése száradó levélnek
a bánatom kitartó zenéje…

Henry David Thoreau – I am the Autumnal Sun

Sometimes a mortal feels in himself Nature
– not his Father but his Mother stirs
within him, and he becomes immortal with her
immortality. From time to time she claims
kindredship with us, and some globule
from her veins steals up into our own.
I am the autumnal sun,
With autumn gales my race is run;
When will the hazel put forth its flowers,
Or the grape ripen under my bowers?
When will the harvest or the hunter`s moon
Turn my midnight into mid-noon?
I am all sere and yellow,
And to my core mellow.
The mast is dropping within my woods,
The winter is lurking within my moods,
And the rustling of the withered leaf
Is the constant music of my grief…

Szólj hozzá!