George Meredith – Idézem arcod

Összes megtekintés: 44 

Mikor idézem az arcod,
kendős fej tűnik fel,
megérintem, de foszlik,
akár egy halott kísértet.

A szív még semmit se kért,
és hóágyán feküdt csak,
az arc a szemhéjamba bújt,
s a fényei ragyogtak.

Mint sötét katedrálisok,
melynek büszke tornyait
villámok remegtetik,
lelkem úgy sütkérezik.

George Meredith – WHEN I WOULD IMAGE

When I would image her features,
Comes up a shrouded head:
I touch the outlines, shrinking;
She seems of the wandering dead.

But when love asks for nothing,
And lies on his bed of snow,
The face slips under my eyelids,
All in its living glow.

Like a dark cathedral city,
Whose spires, and domes, and towers
Quiver in violet lightnings,
My soul basks on for hours.

Szólj hozzá!