George Meredith – Shakespeare szelleme

Összes megtekintés: 14 

A legnagyobb tudósod Földanya,
ismerte fiaid, poklokra kelt,
a szenvedélyeket kibontva látta,
nem volt kivételes bölcs, de jól ismert.
Ám honnan volt a kedvesség az ajkán,
lehengerlő, mosolygó szelleme,
nyugodt, mint Isten tengerén a hullám,
mégis fonódó mesékkel tele.
Tükröt tartott csupán elénk kacagva,
úgy éreztük, mint tízezer ökör
bután, dalai pelyvát válogattak
a magtól, ott a szárnyaló időn.
Örvény volt, s mikor a lelke elvált,
testével ő megannyi férget táplált.

George Meredith – THE SPIRIT OF SHAKESPEARE

Thy greatest knew thee, Mother Earth; unsoured
He knew thy sons. He probed from hell to hell
Of human passions, but of love deflowered
His wisdom was not, for he knew thee well.
Thence came the honeyed corner at his lips,
The conquering smile wherein his spirit sails
Calm as the God who the white sea-wave whips,
Yet full of speech and intershifting tales,
Close mirrors of us: thence had he the laugh
We feel is thine: broad as ten thousand beeves
At pasture! thence thy songs, that winnow chaff
From grain, bid sick Philosophy’s last leaves
Whirl, if they have no response—they enforced
To fatten Earth when from her soul divorced.

Szólj hozzá!