James Russel Lowell – Jött és ment

Összes megtekintés: 4 

Mint gally madár alatt remeg,
min énekel, majd messze száll,
memóriám úgy reszketett,
ahogy megjött és ment tovább.

Miként a szél karol tavat,
az ég a végtelenbe vág,
lelkemre szállt a pillanat
ahogy megjött és ment tovább.

Midőn tavasszal rügy reped,
s a kertben illatos virág,
elűzte májusa telem,
ahogy megjött és ment tovább.

Angyal tekintete figyelt
keresztül sátram ajtaján,
a sátor áll, alakja leng,
ahogy megjött és ment tovább.

Ó, mikor bent csupán dereng,
kiég az élet mécsese,
ezek a fényt adó szemek
mutatják csak, hogy jött és ment.

James Russel Lowell – She Came and Went

As a twig trembles, which a bird
Lights on to sing, then leaves unbent,
So is my memory thrilled and stirred;—
I only know she came and went.

As clasps some lake, by gusts unriven,
The blue dome’s measureless content,
So my soul held that moment’s heaven;—
I only know she came and went.

As, at one bound, our swift spring heaps
The orchards full of bloom and scent,
So clove her May my wintry sleeps;—
I only know she came and went.

An angel stood and met my gaze,
Through the low doorway of my tent;
The tent is struck, the vision stays;—
I only know she came and went.

Oh, when the room grows slowly dim,
And life’s last oil is nearly spent,
One gush of light these eyes will brim,
Only to think she came and went.

Szólj hozzá!