Gefangen
Gefangen bin ich, bis zum Halse drinne
Mir fällt nichts ein, wie ich dem entrinne
Die Finger rutschen, wie in Wüstensande
Greifen nicht, brechen wie Wellen am Rande
Ich schreie, doch die Stimmen verhallen
Im Nichts der lautlosen Gefühlsvasallen
Werde licht, Licht werde wie eh, am Anfang
Wo ich rein geboren zum Leben anfang‘
Mache alles neu! Du! Erde und Himmel!
Ich bleibe Unschuld, verlass‘ dich nimmer.
11.09.2021
————
Rabul ejtve
Rabbá lettem, nyakig benne vagyok
Nincs ötletem, miképp szabadulhatok
Csúsznak az ujjaim, mint a sivatagi homokban
Nincs fogásuk, megtörnek mint hullám a tóban
Kiáltok, de a hangok elvesznek a messzeségben
A hangtalan, érzéktelen hűbéresek semmijében
Legyen fény! Fény legyen, mint kezdetekben
Amint tisztán születtem és élni kezdtem
Csinálj újra mindent! Te! Földet és eget!
Szeplőtlen maradok, soha többé el nem hagylak tégedet.
(A vers német nyelven született meg bennem, magyar fordítása másodrangú)