Hazámban

Martin Greif
In der Heimat…

In der Heimat war ich wieder,
alles hab ich mir besehn,
als ein Fremder auf und nieder
mußt ich durch die Straßen gehn.

Nur im Friedhof fern alleine
hab´ich manchen Freund erkannt,
und bei einem Leichenstein
fühl´ich eine leise Hand.

Hazámban

A hazámban voltam ismét,
Mindent végig néztem én,
Idegenként jártam erre
Senki nem jött én felém.

Egyedül a temető, hol
Pár barát emléke él,
S úgy tűnt, hogy egy sírkő mellett
Gyengéd kéz int én felém

 

“Hazámban” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Magdolna! 16 éve élek gyerekeimmel a hazától távol. Több verset
    írtam, nem csak magunk, a kint élők érzéseiről is. Megérintett ez a
    versfordítás. Külön gratulálok fordítói tehetségedhez. Korom miatt magam
    is ritkán találkoztam élő hozzátartozóval, ismerőssel, míg haza-haza látogattam.
    Mária

  2. Köszönöm megértéseteket. Én úgy éreztem, hogy egy 1956-ban elment fiatal, aki nem jöhetett többé vissza évtizedekig halálbüntetés ígérete miatt, így járhatott a később megváltozott helyeken, mikor egyszer már visszatérhetett anélkül, hogy élő hozzátartozókkal találkozhatott volna. Voltak ilyenek, sajnos. Magdi

  3. Kedves Magdolna, az idő elszaladt felettünk, ha egyre gondolunk. Hiába lakom én itthon , mikor a temetőben vannak már a többiel,persze az is igaz, legalább gyermekeim átölelhetnek. Rzsike

Szólj hozzá!