John Wilmot – Szerelem és élet

John Wilmot – Szerelem és élet

A régi életem oda,
a szárnyalása múlt,
tünékeny álmokon tova,
lépett ködén a volt,
memóriám ma holt.

Ha nincs jövendőm már nekem,
hogyan lehet enyém?
A pillanat, maradt velem,
sebes, akár a képzelet,
Phillis, csupán tiéd.
Ne bántsuk azt mi ingatag,
hamis szívek, törött igék,
ha én leszek csodád ma csak
e perc, amely igaz marad,
ez mind, mit adhat még az ég.

John Wilmot – Love and Life

All my past life is mine no more;
The flying hours are gone,
Like transitory dreams given o`er,
Whose images are kept in store
By memory alone.

The time that is to come is not;
How can it then be mine?
The present moment `s all my lot;
And that, as fast as it is got,
Phillis, is only thine.
Then talk not of inconstancy,
False hearts, and broken vows;
If I by miracle can be
This live-long minute true to thee,
`Tis all that Heaven allows.

Szólj hozzá!