Paul Laurence Dunbar – Egy bohém favágó

Paul Laurence Dunbar – Egy bohém favágó

Semmi haszna a viszálynak,
sem az összevisszaságnak.
Nem hiszem, hogy kell sietni,
sem azt, merre kell haladni.
Ez nem valami jó dolog,
de én már futni nem fogok,
szeretek mókázni veled,
dallal frissítve lelkemet,
megállni és elcsevegni,
néhány almabort meginni.
Nem kell, hogy főnököm nézze
miként dolgozom, s mivégre,
ezért hát vágom egymagam,
töltöm kupám, s tányéromat.
Csak saját főnököm leszek,
viccelődöm, teszek-veszek,
szántok és méhet gondozok,
közben veled tréfálkozok.
A szívem lágyan olvadó,
lelkem egy bohém favágó.

Paul Laurence Dunbar – AN EASY-GOIN’ FELLER

Ther’ ain’t no use in all this strife,
An’ hurryin’, pell-mell, right thro’ life.
I don’t believe in goin’ too fast
To see what kind o’ road you ‘ve passed.
It ain’t no mortal kind o’ good,
‘N’ I would n’t hurry ef I could.
I like to jest go joggin’ ‘long,
To limber up my soul with song;
To stop awhile ‘n’ chat the men,
‘N’ drink some cider now an’ then.
Do’ want no boss a-standin’ by
To see me work; I allus try
To do my dooty right straight up,
An’ earn what fills my plate an’ cup.
An’ ez fur boss, I ‘ll be my own,
I like to jest be let alone;
To plough my strip an’ tend my bees,
An’ do jest like I doggoned please.
My head’s all right, an’ my heart’s meller,
But I ‘m a easy-goin’ feller.

“Paul Laurence Dunbar – Egy bohém favágó” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!