Paul Laurence Dunbar – Maszkjaink
A maszkunkon hazug vigyor,
arcunk, s szemünk takarja jól,
ez mind csupán csak árulás,
vérző szívű mosoly, nem más,
mi mind az ajk mögött honol.
Miért legyen a Föld ma bölcs,
könnyünk és sóhajunk előtt?
Nem, lássa meg mi dúl előbb
a maszk alatt.
Mosolygunk, ám a sóhajunk
mögött tehozzád fordulunk.
Dalolva bár taposva el
lábunk alatt a porhüvely,
legyen bárhogy, mi hallgatunk
a maszk alatt.