Isaac Rosenberg – Pirkadat a lövészárokban

Isaac Rosenberg – Pirkadat a lövészárokban

Az éj sötétje oszlik,
ez ugyanaz az ős-örök idő,
csupán egy patkányt ér kezem,
vidám, kaján egyed,
amint egy pipacsért kinyúlok
fülem mögé tűzni.
Patkány, lelőnének, ha tudnák,
milyen világpolgár szimpátiád,
most egy angol kezéhez érsz,
és nemsokára egy németét
fogod, amint merészen átosonsz
a zölden álmodók között.
Mosolyt fakaszt belül, amint haladsz,
erős szemek, finom karok,
esélyük annyi sincs,
mint neked, halálra várnak
a föld alatti árkok alján,
e franciáktól elcsatolt mezőn.
Mit látsz te a szemünkben,
sikoltozó golyók között
átsuhanni mennyen?
Mely szív remeg, s rémül így?
Pipacsok, melyek férfiak
véréből hullnak egyre csak,
de az enyém védve van,
csupán fakó a portól.

Isaac Rosenberg – Break of Day in the Trenches

The darkness crumbles away
It is the same old druid Time as ever,
Only a live thing leaps my hand,
A queer sardonic rat,
As I pull the parapet`s poppy
To stick behind my ear.
Droll rat, they would shoot you if they knew
Your cosmopolitan sympathies,
Now you have touched this English hand
You will do the same to a German
Soon, no doubt, if it be your pleasure
To cross the sleeping green between.
It seems you inwardly grin as you pass
Strong eyes, fine limbs, haughty athletes,
Less chanced than you for life,
Bonds to the whims of murder,
Sprawled in the bowels of the earth,
The torn fields of France.
What do you see in our eyes
At the shrieking iron and flame
Hurled through still heavens?
What quaver -what heart aghast?
Poppies whose roots are in men`s veins
Drop, and are ever dropping;
But mine in my ear is safe,
Just a little white with the dust.

“Isaac Rosenberg – Pirkadat a lövészárokban” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Pedig állítólag lehetetlen, mi mégis folyton ugyanabba a folyóba lépünk…
    Köszönöm az olvasást, Magdolna!

  2. Jó választás volt a fordításra. Rémes ez a sok háború. 1945-ben azt hittük, már elfelejthetjük a háború emlékét is. Magdolna

Szólj hozzá!