Ann Radcliff – Naplemente

Ann Radcliff – Naplemente

A hegynek orma mályvaszín,
a szürkület festi árnyát,
a cserjéseknek bokrait,
csodás fények ostromolják.
Lám, az áradó homályban
lágy hullámait ragyogja
alant Neptunusz honának
fénylő éji kupolája.
Most e csúcson hadd pihenjek,
és nézzem bájos alakját,
az óceánban e keblek
éjnek csillagát ragyogják.
Amott a Hold sárga gömbje,
remegve, telten tündököl,
hullámzó dagálya messze,
a langy fövenyre szétömöl.
Csend van, csak ő uralkodik,
hallani a hullámon át,
a tengerészek énekit,
lapátjaiknak csapását.
Oly édes és nyugodt e fénysugár,
várom, hogy holnap keljen újra már.

Ann Radcliff – Sunset

Soft o’er the mountain’s purple brow
Meek Twilight draws her shadows grey:
From tufted woods and vallies low,
Light’s magic colours steal away.
Yet still, amid the spreading gloom,
Resplendent glow the western waves,
That roll o’er Neptune’s coral caves,
A zone of light on Ev’ning’s dome.
On this lone summit let me rest,
And view the forms to Fancy dear,
‘Till on the Ocean’s darken’d breast
The stars of Ev’ning tremble clear;
Or the moon’s pale orb appear,
Throwing her line of radiance wide,
Far o’er the lightly-curling tide,
That seems the yellow sands to chide.
No sounds o’er silence now prevail,
Save of the dying wave below,
Or sailor’s song borne on the gale,
Or oar at distance striking slow.
So sweet! so tranquil! may my ev’ning ray
Set to this world—and rise in future day!

“Ann Radcliff – Naplemente” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Gyönyörű szép fordítás, kedves Imre! Színek, fények, ragyogó szóképek kavalkádja.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!