Edgar Allan Poe – Álom az álomban

Edgar Allan Poe – Álom az álomban

És most elválva tőled,
hadd valljam én be néked,
nem tévedsz túl nagyot,
a múlt csak álom volt.
Remény, s a pillanat
letűnt seperc alatt,
csak látomás volt talán
vagy mégsem álmaim falán?
Minden, mi látható,
csak álom, nem való.
Állok a förgetegben ím,
hullám gyötörte partjain,
kezemben homokszemek,
nézem amint pereg
ujjaimon között a mélybe,
miközben sírok egyre!
Istenem! Nem értem,
ehhez csekély a létem?
Egy sem marad meg nekem,
a hullám könyörtelen.
Minden, mi látható,
csak álom, nem való?

Edgar Allan Poe – A Dream Within A Dream

And, in parting from you now,
Thus much let me avow-
You are not wrong, who deem
That my days have been a dream;
Yet if hope has flown away
In a night, or in a day,
In a vision, or in none,
Is it therefore the less gone?
All that we see or seem
Is but a dream within a dream.
I stand amid the roar
Of a surf-tormented shore,
And I hold within my hand
Grains of the golden sand-
How few! yet how they creep
Through my fingers to the deep,
While I weep- while I weep!
O God! can I not grasp
Them with a tighter clasp?
O God! can I not save
One from the pitiless wave?
Is all that we see or seem
But a dream within a dream?