Thomas Hall Shastid – Az utolsó ital

Thomas Hall Shastid – Az utolsó ital

Ősz úr lépett a kocsmába,
csak tántorgott részegen,
arca kemény, mint a gránit,
haja szálas, mint a len.

A tulaj lánya lépett be
tiszta, fehér ruhában,
és oly kedvesnek látszott,
amint mosolygott lágyan.

Az úr megállt, gondolkodott,
saját porontya szenvedett
cipő nélküli rongyosan,
és neje is éhezett.

A pénzen, mi zsebében volt
ma este kenyeret vett,
s a tulaj lánya akkor is
hófehérbe lépkedett.

Hamar a télnek vége lett,
az úr többé nem ivott,
felesége és gyermeke
azóta oly boldog volt.

Thomas Hall Shastid – THE LAST DRINK

An old man entered a dram-shop,
He staggerd and stumbled in;
His face was as hard as granite,
His hair was light and thin.

The bar-keeper’s daughter entered
In a dress of purest white,
And she looked as sweet as could be
In her nice new clothes that night.

The old man stopped, and reasoned,
For his own dear child he knew
Was shoeless and cold and ragged
And his wife was starving, too.

So the dime that lay in his pocket,
Bought bread for his wife that night,
And the old bar-keeper’s daughter
Still dressed in her snowy white.

But soon ere the winter was over
The drunkard was drunkard no more,
And the wife and child were happy
As they never had been before.

“Thomas Hall Shastid – Az utolsó ital” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm, kedves Zsuzsa, talán egyszer egy kötetbe gyűjtöm őket.
    Barátsággal, Imre

  2. Jaj, de szép, kedves Imre, ugye a fordításaidból is lesz kötet?

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!