Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek III.
Különbözők vagyunk, ó hercegem!
Mások vagyunk és más a végzetünk.
Két angyalunk, ha szemben elrepül,
szárnyaikkal átsuhan merészen,
nem érnek össze. Hát gondold csak át,
királynők vendége a pompában,
száz ragyogóbb szem tekint rád nálam,
mint, ahogy az én könnyező szemem lát,
e bús zenész. Mit tudsz tenni értem
a fényes köreidből rám nézve,
a szegény, fáradt énekesre lenn,
ki csak áll egy ciprusfának dőlve?
A krizma a tiéd – enyém a könny –
ránk együtt csupán a halál köszön.
Elizabeth Barrett Browning – Sonnets From the Portuguese III.
Unlike are we, unlike, O princely Heart!
Unlike our uses and our destinies.
Our ministering two angels look surprise
On one another, as they strike athwart
Their wings in passing. Thou, bethink thee, art
A guest for queens to social pageantries,
With gages from a hundred brighter eyes
Than tears even can make mine, to play thy part
Of chief musician. What hast thou to do
With looking from the lattice-lights at me –
A poor, tired, wandering singer, singing through
The dark, and leaning up a cypress tree?
The chrism is on thine head – on mine the dew –
And Death must dig the level where these agree.