Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXX.
Ma könnyemen keresztül láttalak,
bár mosolyogni véltelek. Mégis
utalj az okra? Vagy te vagy hamis,
vagy én csupán, ki szomorítalak
csak e hálatelt kántálás alatt
sápadt homlokommal, mely ráncos is
alant. Hallom fogadkozásaid
Zavarodottan, mert nem láttalak,
mint hal el fülben kórus ámene.
Szeretsz-e? Vagy mind e fényt álmodtam,
midőn kihunyt egóm eszmélete,
és a túl heves fénye rárohan
lelkem szemére? E fény még jön-e
amíg könnyem hull valóságosan?
Elizabeth Barrett Browning – Sonnets From the Portuguese XXX.
I see thine image through my tears to-night,
And yet to-day I saw thee smiling. How
Refer the cause?—Beloved, is it thou
Or I, who makes me sad? The acolyte
Amid the chanted joy and thankful rite
May so fall flat, with pale insensate brow,
On the altar-stair. I hear thy voice and vow,
Perplexed, uncertain, since thou art out of sight,
As he, in his swooning ears, the choir’s amen.
Beloved, dost thou love? or did I see all
The glory as I dreamed, and fainted when
Too vehement light dilated my ideal,
For my soul’s eyes? Will that light come again
As now these tears come—falling hot and real?