Robert Bly – Felébredés az álomból
Az erekben hajórajok indulnak el,
vízvonalaikon apró kifakadások,
és sirályok a sós vér folyamában.
Reggel van. Egy télen át aludt az ország.
Az ablakokban szőrmebőr, az udvar telve
konok kutyákkal és nehéz könyveket tartó kezekkel.
Most ébredünk, kelünk az ágyból, s reggelizünk!
Kiáltások törnek fel a vérerekből,
köd, emelkedő árbocok, faeszközök koppannak a napfényben.
Most éneklünk, s kis táncot lejtünk a konyhapadlón.
Testünk olyan, mint egy hajnali kikötő;
Tudjuk, jóurunk elhagyott minket mára.
Robert Bly – Waking from Sleep
Inside the veins there are navies setting forth,
Tiny explosions at the waterlines,
And seagulls weaving in the wind of the salty blood.
It is the morning. The country has slept the whole winter.
Window seats were covered with fur skins, the yard was full
Of stiff dogs, and hands that clumsily held heavy books.
Now we wake, and rise from bed, and eat breakfast!
Shouts rise from the harbor of the blood,
Mist, and masts rising, the knock of wooden tackle in the sunlight.
Now we sing, and do tiny dances on the kitchen floor.
Our whole body is like a harbor at dawn;
We know that our master has left us for the day.