Byron, George – Szesztoszból Abydoszig történő úszás után íródott
Az év sötét decemberében,
Leander minden éjszaka
(mely szolgálólány nincs e képben?)
a Hellészpontoszt átúszta!
Mikor hideg vihar dübörgött,
Héróhoz ment szerelmesen.
És áramlatod fel-leömlött,
Szép Vénusz! Szánom rendesen!
Nekem, a romlott, modern korcsnak,
bár kellemes május jutott,
érzem ázott végtagjaimnak,
mára épp elég volt az ott.
Habár ő a gyors árapályon,
a kétes történet szerint,
szerelméért úszott, ám ott
én glóriámért, csak legyint
utókorom, hogy ki volt a jobb?
Így az istenek gyötörnek!
Ő mindenét vesztve fulladott,
engem csak a láz fogott meg.
Byron, George – Written After Swimming from Sestos to Abydos
If, in the month of dark December,
Leander, who was nightly wont
(What maid will not the tale remember?)
To cross thy stream, broad Hellespont!
If, when the wintry tempest roared,
He sped to Hero, nothing loath,
And thus of old thy current poured,
Fair Venus! how I pity both!
For me, degenerate modern wretch,
Though in the genial month of May,
My dripping limbs I faintly stretch,
And think I’ve done a feat today.
But since he crossed the rapid tide,
According to the doubtful story,
To woo -and -Lord knows what beside,
And swam for Love, as I for Glory;
‘Twere hard to say who fared the best:
Sad mortals! thus the gods still plague you!
He lost his labour, I my jest;
For he was drowned, and I’ve the ague.