Byron, George – Nem vándorlunk tovább
Így hát nem vándorlunk tovább
késő éjszakáig,
lehet, a szív szeretne bár,
s a Hold feléje izzik.
A kard kitölti hüvelyét,
miként a lélek a mellet,
a szív megáll, leheletén
a szerelem pihenhet.
Bár az éj a szerelemre
van, s a hajnal oly közel,
már nem vándorlunk mi benne
a Hold akárhogy tüzel.
Byron, George – So We’ll Go No More a-Roving
So we’ll go no more a-roving
So late into the night,
Though the heart still be as loving,
And the moon still be as bright.
For the sword outwears its sheath,
And the soul outwears the breast,
And the heart must pause to breathe,
And love itself have rest.
Though the night was made for loving,
And the day returns too soon,
Yet we’ll go no more a-roving
By the light of the moon.