Asszonyom
Ha, Kegyedre nézek, olvadok.
Szépsége előtt meghajlok.
Kegyed a szemeivel elbűvöl.
Teste látom, hogy megszépül.
Önért, még Élni érdemes,
Mert Kegyed megérdemli, hogy
Felnézzenek Önre.
Megérdemli, mert egy fiatal Ember
A szeretője.
Asszonyom.
Ön csinos.
Most bókjaiért álmodozom.
Kérem, vegye figyelembe, hogy idősebb
Úr lenne a Kedvese.
Kérem, Asszonyom szavamat fontolja meg,
s a szeretett az Úrral ossza meg.
Érd. 2016-01-07
Kedves Miklós!
Én nem esnék hasra ezektől a soroktól…nem elég tüzes, szépséges, és meggyőző.
De nem vagyunk egyformák, szerencsére! Talán, akihez írtad, az örül neki!
Az utolsó sort olvasd újra! Szerintem, elhibáztál egy szót (szeretett, nem szeretetet lenne?) vagy nem kell az "az" szócska!
…bókjaiért nem szoktak álmodozni, esetleg bókjairól – de nem a férfiak hanem a nők.
Egyszóval, kicsit jobban meg kellett volna gondolni a leírtakat, újra olvasni, elemezni, mert így nem igazán stimmel. Bocs, nem akarlak bántani, de talán tanulsz belőle, és legközelebb élvezhetőbb verset olvashatunk tőled! Én, bízom benne. Vadvirág
Érdekes vers!Tetszett!
A vers utolsó két sorát én így értelmezem…ha "az"elmaradna.
Gondolom véletlenül került oda…
"Kérem, Asszonyom szavamat fontolja meg,
s a szeretett Úrral ossza meg.":)
🙂 Marcsikám, hát gondolom a verset író úrral ossza meg a szeretetet, hiszen jelenleg egy fiatalabb a kedvese. aranyos mese. mese?
Uram!
Tetszett a nyelvezet,nem tudom nekem mosolyt csalt az arcomra:)
az utolsó sort nem tudtam viszont értelmezni…
üdvözlettel:M:)rcsi