Ábécében mondom el

Ábécében mondom el

Alszik a város, kihalt az utca,
Álmában játszik a csöppnyi Luca.
Beborult az ég, oly sötét az éj,
Célját keresi, ki céltalan él./Rita

Csobban patak vize, kő hullt bele,
Dani gyerek hajigálta tele.
Emese meg szomorúan nézte,
Édesanyja megveri majd érte./Rita

Felhőtlen ég alatt, madárdal szól,
Gerlepár a fészkében turbékol.
Gyurika merengve elmélkedék,
Ha szárnyam lenne velük repülnék./Magdolna43

Így szól a Napsugár: nézd itt vagyok!
Jég és hó helyett meleget hozok.
Kinyílik a kék ibolya szirma,
Lágy széltől hajladozik a nyírfa./Szikra60

Lyukas lett az öreg Tél subája,
Morog, nincsen aki megvarrja.
Nem sajnálom, idén még ölt újat,
Nyűtt ruhában a kert alatt mulat./Szikra60

Osztozzunk a természet kincséből
Óvatos, lágy tavasz zenéjéből!
Örömöt zenél kis fuvolája
Őrizve legyen csodás kottája! /Marika

Pitypang nevet arany tengerében,
Quaddal robogunk az enyhe szélben.
Rügyező fák vígan integetnek,
Sóhajuk gyógyír fáradt lelkemnek./Marika

Szerelem is éled a tavaszban,
Takaros lányok elkelnek sorban.
Tyúkanyó is ül már tojásain,
Ugrik a kakas, most maradjál kint! / Katinkakata

Újra szól a kelepelő gólya,
Üres a hang ha közel van róka.
Űrutazó, ki nem lát rá szépre,
Világjárt\’, kit érint a természet./Kitti

Welnessre fizetett be kedvesem,
Xilofon hangja szól szép csendesen.
Zeng dalom, bennem az öröm dalol
Zsenge szerelem vágya átkarol./Rita