Anyáim

Anyáim

Anya, mily különös e szó dallama,
én Téged választottalak,
méhednek áldott gyümölcse voltam,
e világra hoztál, életet adtál,
földöntúli szeretettel tápláltál.
Lelked nyughatatlan volt,
aggódtál értem, féltettél,
Anya, belőlem embert neveltél.
Fogtam a kezed, nem akartam, hogy elmenj,
csendben intettél, Fiam, Apád már vár engem.
Nem tehettem mást, némán sírtam, könnytelen,
erőtlen kezed végleg elengedtem.

Anyám, Te drága tünemény,
minden szavad, maga volt a hit és a remény.
Keresztvíz alá tartottál, ha idő előtt elmennék,
befogadjon engem, a föld és az ég,
saját gyermekedként szerettél,
én lányod voltam, véreidnek szerető testvér.
Itt hagytál engem, Te is elengedted kezem,
a legszebb angyalként ragyogsz fent a mennyben.
Anyáim, kimondhatatlanul hiányoznak,
hiszem, hogy a láthatatlan köldökzsinór, el nem szakadt.

Kovács Gitta
2020.05.01.