Utolsó őrség
– Fegyver, fegyver van nála! – ugrott az öltönyös férfi odébb. De nem a fegyver elől, hanem elé.
A fegyver abban a pillanatban el is dördült, háromszor egymás után. A fiatal, 25 év körüli férfi megingott, és egy kollégája kapta el, aki szintén, mint ő, a Szentatya elé lépett be. A Svájci Gárda tagjai a pápa testőrsége. Egymást sem hagyják bajban, de elsődleges feladatuk a Szentatya védelme.
A merénylő hirtelen kereszttűzben találta magát, hiszen több gárdista is tüzet nyitott rá, ami után neki már nem volt szüksége orvosra…
A támadó semlegesítésével egy időben az egyik gárdista a társa megsebesülését látva már hívta is a mentőket, míg a többiek már a pápa biztonságos kimenekítésével voltak elfoglalva. Ketten maradtak vissza a társukkal, a többiek pillanatokon belül eltűntek az egyházfővel együtt.
Gaspard Bellandi, a sebesült gárdista, aki testével fogta fel a pápának szánt golyókat, már egyre nehezebben vette a levegőt.
– Tarts ki, pajtás! – suttogta neki a másik kettő egyike, a gyermekkori jóbarát, Roland Comtois.
A két férfi még diákkorában határozta el, hogy Gaspard névrokonának és egyben távoli rokonának a nyomába lépnek, hiszen kora gyermekkoruk óta hősként tekintettek Gaspard Rois-ra. Miután mind a ketten meghaladták már tizenéves koruk közepére a minimum elvárt magasságot, elérhető közelségbe került a gyermekkori álom. Ezért aztán mind a ketten katonai középiskolába jelentkeztek, és a fegyelem mellett jó néhány küzdősportot is elsajátítottak amellett, hogy különös figyelemmel tanulták az olasz nyelvet. Versengtek, és a cél az volt, hogy melyikük lesz a következő Zürich-ből származó parancsnok a Svájci Gárdában, hiszen Gapard Rois halála óta egyetlen zürichi sem töltötte be ezt a posztot.
—
1527. május 6-án Róma ostromakor Gaspard Rois a Svájci Gárda parancsnokaként 146 társával együtt életét adta azért, hogy a fosztogató zsoldosok serege elől az akkori pápát, VII. Kelement az Angyalvárba menekíthessék. A 189 gárdistából akkor mindösszesen negyvenketten jutottak be élve a pápával együtt az Angyalvárba a titkos alagúton keresztül, a többek a Szent Péter-székesegyház lépcsőin vesztették életüket. A pápaellenes spanyolpárti zsoldosok, akik a nekik ki nem fizetett zsold miatt már a saját vezetőikre sem hallgattak, napokig fosztogattak és feldúlták Rómát. Ennek a gyászos, ugyanakkor a Gárda elhivatottságát is mutató eseménynek állít mementót mind a mai napig, hogy a Svájci Gárdába újonnan belépő fiatalemberek minden évben május hatodikán teszik le az esküt.
—
A mentő szirénája egyre közelebbről hallatszott, mikor Gaspard Bellandi kinyitotta a szemét, és felnézett a gyermekkori pajtására.
– Roland…
– Ne beszélj, tartalékold az erődet, Gaspard!
– Nem… Azt kívánom, hogy bár ellenfél nélküli küzdelemben, de te legyél a következő zürichi parancsnok…
Roland kipislogta a férfihoz méltatlannak tartott, de mégiscsak feltörni készülő könnyeit, és néhány másodperc elteltével határozott hangon válaszolt.
– Nem leszek ellenfél nélkül. És ne hidd, hogy a sebesülésedre hivatkozva előnyhöz foglak juttatni! Csak gyógyulj meg, és a versengésünk tovább él!
De Gaspard már szinte nem is hallotta Roland szavait. Egy darabig zihálva küzdött minden egyes levegővételért, aztán egyszer csak szaggatottan és halkan, de érthetően megszólalt:
– Esküszöm, hogy… híven, lojálisan… és tisztességgel szolgálom a pápát… és törvényesen megválasztott utódait. Minden erőmmel… ha kell, akár… életem föláldozásával is… az ő védelmüknek… szentelem magam… Ezeket a kötelezettségeket… vállalom… a bíborosi testület tagjai… felé is… a Sede Vacante teljes… időtartamára. Ígérem továbbá… hogy a kapitány… és valamennyi… felettesem iránt tisztelettel…, hűséggel és engedelmességgel… viseltetem. Esküszöm… Isten és védőszentjeim engem… úgy segéljenek!
A gárdisták avató esküjének utolsó szava is elhangzott, és azzal együtt Gaspard Bellandi visszaadta lelkét a teremtőjének. Gaspard Rois időben távoli, de méltó rokonaként.
A történet megírásához vezető út és háttérinformációk:
https://www.youtube.com/watch?v=i9BupglHdtM
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sv%C3%A1jci_G%C3%A1rda
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sacco_di_Roma
Kedves Kata! Sajnálom, hogy eddig nem találtam Rád. Mivel nem
tudok sokáig gép előtt ülni, inkább a versírókat szoktam látogatni.
Ígérem, be fogok pár írás erejéig nézni Hozzád. Poor Editkéről
érdekes dolgot tudtam meg, a hozzászólása kapcsán. Írásodhoz
gratulálok, igen kifejezőn, érdekfeszítőn írtál.
Mária
Kedves Rita, kedves Éva, kedves Gyöngyi, kedves Zsuzsa, kedves Edit!
Köszönöm szépen a kedves szavaitokat! Rita, talán már megszokhattad, sokszor van férfias témám, de ezek valahogy annyira természetesen találnak rám. Éva, biztos vagyok benne én is, hogy nem könnyű szakma vagy inkább hivatás, hiszen fejben is ott kell lenni, fizikálisan is, és előre is kell tudniuk gondolkodni. Gyöngyi, érdekes volt, amit írtál. szeretnék én is eljutni Rómába és a Vatikánba, egyszer majd talán sikerül is, hogy személyesen is megnézzem. Zsuzsa, köszönöm szépen a szavaidat! Edit, megleptél azzal, amit írtál. Ezek szerint nem csak én vagyok ilyen szempontból olyan, aki a férfias témákhoz vonzódom, ha egyszer ilyen inkább férfiakhoz társított szakmát űztél!
Köszönöm szépen a kedves szavaitokat, nagyon jól estek, hiszen ez a téma nekem most egy „szerelemgyerek” volt, annyira beleszerettem a zenébe és azon keresztül ebbe a témába.
Köszönöm nektek:
Kata
Kedves Kata! Nagyon tetszett az írásod! Eszembe jutott, amikor II. János Pál pápa Magyarországra látogatott, én is védtem a pápát kollegáimmal együtt, mivel vizsgáló nyomozó voltam. 🙂 Szeretettel Edit
Kedves Kata!
Nagyszerű írás, gratulálok!
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Kata, nagy érdeklődéssel olvastam írásodat, hiszen Róma, a Vatikán elevenedik meg benne. Többször voltam a Vatikán falain belül is, nem csak a Szent Péter téren, és mindig elcsodálkoztam azon, hogy milyen nyugodtan és rendíthetetlenül vigyázzák a rendet a gárdisták. Elkóborolni bent a Vatikánban nem lehet, ha valaki privát ügyben megy, pl. belépővel a vatikáni gyógyszertárba, akkor egy gárdista elkíséri és meg is várja, hogy visszakísérje a kijáratig. Néhány koncerten is voltam, amit ott rendeztek meg neves olasz és magyar előadóművészekkel, az országaink vezetőivel, képviselőivel, díszhelyen a pápa ült, de a gárdisták akkor is mindenre figyeltek. A nagyteremhez vezetú út mellett őrt álltak, sorban, nehogy valaki másfele menjen, és bent a nagyteremben is. Persze rajtuk kívül több carabiniere is felügyelt a rendre, hiszen sokan voltunk.
Gratulálok. Fgy
Csodálom kedves Kati, ahogy ezeket a témákat felleled és írsz köréjük egy érdekes történetet. Biztos vagyok abban, hogy az egyik legnehezebb munka lehet a testőrség, kell hozzá egy jókora logikai készség, illetve ebben az esetben önzetlenség, ami az életet is jelentheti. Szeretettel gratulálok: Éva
Kedves Kata!
Igazi „férfias” témát hoztál. Hihetetlen bár, de így igaz, hogy egyesek kifejezetten arra teszik fel az életüket, hogy a mindenkori pápát meggyilkolják. Ebben már önmagában is fellelhető a sátáni gonoszság, hiszen mit árt nekik a pápa? Mondjuk sok helyen a keresztények is célpontok még ma is, akik akár a lefejezést is vállalják a hitükért.
Szeretettel: Rita🍁