Virágzó szerelem !

Kora tavasz volt, orgonák kezdtek virágozni, madarak vidáman csiripeltek, járókelőkön a mosoly elárulta, a hosszú tél után, kezd a megújuló élet.
Közeli parkban fiatal nő ül a padon, gondolatai merednek a messze távolba, szomorúság látszik rajta.
Fiatal úr ül le melléje, zacskóból pattogatott kukoricát szemelget, nézi a lányt, odanyújtja a zacskót, kínálva mondja:
– Most vettem, még meleg.
A lány csóválja fejét.
– Nem kérek.
– Miért olyan szomorú? Olyan szép az élet, minden kezd zöldülni, virágozni, ez a legszebb ideje az évnek, úgy látom valami bántja, vagy valami szerelmi fájdalmai vannak?
A lány nem szól, csak néz a semmibe, azt gondolva: „Nem hiányzott nekem ez a pasi ide”.
Férfi közelebb ül.
– Nézze kedves! Ne nézzen engem tolakodónak, egy kicsit beszélgetni szeretnék, látni egy kis mosolyt a szép arcán. Engedje meg, hogy bemutatkozzam, a nevem: László.
A lány erre felnéz.
– Az én nevem Klára. Nem vagyok valami beszédes hangulatban, balszerencse kerülget minden oldalról. Három hónapja állás nélkül vagyok, ha valami nem fog történni rövidesen, nem tudom mit fogok csinálni az életemmel.
(László gondolja talán jobb lett volna egy másik padra ülni.)
– Nézze kedves Klára! Tudjuk, hogy az életünk kiszámíthatatlan, mindig voltak és lesznek jobb és rosszabb napok. Maga egy csinos nő, nem tudom, hogy mi a szakképzetsége. Ha szabad megkérdeznem, tud gépelni? Ha igen, én talán tudnék állást ajánlani. Volna egy ajánlatom. Itt a közelben van egy kis kávézó, meghívom egy kávéra vagy esetleg valami másra is, ahol elbeszélgethetünk.
Klára igent mondott, talán még ehet is valamit, már olyan éhes, amit nem akart mondani.

Helyet foglaltak a kávézóban. László rendelt a lánynak valamit a kávé mellé, és elkezdett beszélni.
– Nézze Klára! Én egy kezdő újságíró vagyok, a fizetésem nem valami sok, de megélek belőle. Szeretnék egy állást szerezni magának, hogy mindenekelőtt lábra álljon.
Sokáig beszélgettek, hogy jobban megismerjék egymást, Lászlónak tetszett Klára és minden igyekezetével azon volt, hogy jobb kedvre derítse.
Klára nagyon örült a szerencsének, úgy hallatszott minden, hogy szebb napokat láthat a jóvőben. Szó, szót követett, lassan kiderült, Klárának nincs lakása, nincs hol aludjon.
(László most már szerette volna fenéken rúgni magát, nem akart ilyen mélyen beavatkozni valakinek az életébe és ki tudja mi lesz még ebből?)
Lászlónak az agglegény lakása kicsi, kisebb, mint sokan gondolnák. Egy szoba, egy ágy, a fürdőszobát viccnek szánták, de neki megfelelt.
Klárának az volt a szerencséje, megtetszett Lászlónak, aki törte a fejét, hogy tudná ezt megoldani?
Megérkeztek László lakására, gondolta jobb, ha eldobja a formaságokat:
– Mielőtt tovább megyünk, tudnom kell hány éves vagy, mert emiatt komoly bajba kerülhetek.
Klára én a világért sem okoznák neked bajt, látom, hogy mindent elkövetel, hogy segítsél rajtam, tizenkilenc éves vagyok, és ha másképp nem tudod megoldani én a földön is elalszom. Kitakarítom a lakást, főzni is tudok, ha van miből, ha lesz egy valamire való állásom nézhetek egy lakás után.
Éppen ez, amit László nem akart, akarta, hogy együtt maradjanak kötelezettség nélkül.

Eltelt egy pár nap, szépen elrendezkedtek, Klára megkedvelte Lászlót, szerette volna, ha közelebb kerülnének egymáshoz. Azt vette észre, hogy ez a fiú szégyenlős, olyan, akinek sok idő kell, hogy megnyerjen egy nőt magának.
Egy nap László munkából hazamenve, meglepődve látta, Klára mély álomba van az ő ágyában, aki a zajra felugrott, mondván:
– Ne haragudj, olyan jó érzés egy férfi ágyában aludni.
Alig volt rajta valami, amin átlátszott a leányzó gyönyörű teste.
László átölelte, mennyei érzés töltötte el.
– Most már nem kell a földön aludjál, velem alszol, ha te is úgy akarod.
Attól kezdve a szerelem vágya nagyobb volt kettőjük között, mint bárki gondolná. Boldogok
voltak, éltek az életnek egy nap többször szeretkeztek és éppen egy ilyen alkalomkor felriadtak, valaki dörömbölt az ajtón. Hozzájuk soha nem jön vendég, elképzelni se tudták, ki lehet az ajtó mögött.
László magára kapott valamit, kinézett a kukkolón, ahol nem látott senkit, fordított a záron, lassan nyitva az ajtót. Egy ököl nagy csapást mért László fejére, nagy ember töltötte be az ajtó rámáját. Az ágy felől hatalmasat sikított Klára.
Ember a földön fekvő Lászlóhoz:
– Te gazember! Elcsábítottad a lányomat, aki még csak 17 éves. Megyek a rendőrségre, sokáig nem fogod látni a napvilágot.
László feltápászkodott:
– Itt valami tévedés van, én nem csábítottam el őt, segítettem rajta.
Az ember:
– Igen, látom az ágyadban! Klára, vegyél magadra ruhát, jössz velem.
Klára:
– Papa! Ez az ember a jóakaróm, nagyon rendes ember, fog nekem állást szerezni.
Az ember:
– Fogd be a szád, mert nyakon váglak te szégyentelen!
László megtudta, Klára hazudott neki, még csak 17 éves, elszökött otthonról, úgy talált rá a parkban. Klári apja sokáig kutatott utána, míg végre rájuk talált.
Rendőrségen a határozat: amin választani lehetett, börtön vagy házasság!
László soha nem gondolta volna, hogy fiatal fejjel ilyen meggondolatlan hülyeségbe fog belekeveredni. Nemrégen nagy karriert látott maga előtt, és most úgy érezte tőrbe lett csalva.
Bárhogy is történt ő az, aki beleszeretett a lányba és ha tud szerezni egy állást neki még boldogulhatnak, hiszen még olyan fiatalok.

Ágoston Tibor