Panel
Ne légy szomorú, minden jobb már
Húsz sorban olvasod, szép volt az elmúlt nyár
Ajtód kétszer nyitva, havonta kimozdulsz
Vacsorád fagyasztva, máshova nem indulsz
Szomszéd arcát ismered, a neve az feledés
Beszélsz vele két szót, arcodon megvetés
Bénultan nézed a világod ablakát
Hősödnek épp a ráncait vasalják
Ránctalan, izmos, félkész emberi test
Kortalan alakjából tükröd halomban les
Visszanéz rád, de derűd már elapadt
Ráncolod homlokod, neked csak ez maradt
Kicsiny ablakodba kódolva mit szeretsz
Látod a butábbat, okos vagy, hát nevetsz
Dühöngsz majd később, ha a politika mondja
Magadhoz nem nyúlsz már és drága a ruha
Nem elég divatos, rohansz egy újért mint
Eljövendő lehetőség, az áradat nézik
Csak számító elmédben születő vágy
Mint nyaralás a téren, a lakásod árny
Valaki bezörget, megjött az újság szelet
Gombnyomással számlád gyorsan fizeted
Tiéd a világ, hisz vezérled magadat
Hűtőd mélyén, ágyban, fagyasztod agyadat
Jó lesz az még, mondják, ha itt a vége
A világnak évente szélére érve
Lóg már a lábad az emeleti ablakból
Mutataja utad, zuhanás és földi por
Egy világnak vége, koporsód s áldozat
Építenek köréd új meg új dobozokat
Szöget versz be, már más, a mozgás felvidít
Tettél már a máért, tálad ebédre hív
Eszed a fagyot, mit kint láttál, de nem mered
Kitenni lábad, hisz megfáznál, látod jobb a meleg
Odakint veszélyes öregek táskával kezükben
Vonulnak előtted, míg mindent bezársz fent
Szomorú, fásult és rideg ez a panelvilág a versedben, ahogy a valóságban is az. Egy életérzés, reménytelenség, kiúttalanság fogalmazódott meg soraidban.
Mindezt jól kifejezted, láttattad.
Jó, ha valaki kívülről rá tud látni mások és saját életére, mert akkor már változtatni is képes lehet a negatívumokon, vagy legalább egyrészükön.
Hespera
100% ban nem is szeretném visszaadni, mert ahhoz be kellene költöznöm egybe… Inkább a tömeg illetve a tömegkultúra, ami az egyetlen elérhető, egy elektromos ablakon keresztül. Csak nézem a panelkorosztályom, akik egy idősek velem, és nem értik miből, illetve honnan kellene elkezdeni azt amit tőlünk nyugatabbra már gyakorolnak, miszerint zöldebbé és, ha lehet, a "street art" eszközeivel barátságosabbá próbálják tenni… Még nem érett meg úgy tűnik az a festőnemzedék, aki nem elsősorban a piacra akar termelni, hanem hobbiból, csak úgy, adni akar a környezetének valamit. Köszönöm észrevételed. Albi.
Kedves Albi!
Bezártság, elszigeteltség – ezt jelenti a panel-világ. Próbáltad visszaadni az érzést, a hatást, ezt az elkülönült, elhidegült világot, persze nem 100 %-ban sikerült, de ahhoz még több tapasztalatot kell gyűjtened. Ha hiszed-ha nem, jó oldala, előnye is van ennek a dobozba zárt életnek – csak kevés, és azt sem mindenki aknázza ki. Jobb lenne virágokkal, fákkal teli kis házakban élni, de az elidegenedés akkor is jelen lenne, mert ezt a kemény, hideg érzést nem feltétlenül a falak, rácsok őrzik, hanem az agyakban, a szívekben van jelen.
Vadvirág