Néha – Lássam

Néha

Vagyok, aki vagyok,
Őszülő nő vagyok,
Ki kapzsin éveket gyűjtött,
S nem tudja, mit kezdjen velük.

Van, aki drágaköveket gyűjt,
Mások epe vagy veseköveket,
Van, aki tarsólyájában,
Azokat rejti el.

Nem panaszkodom, ez az élet,
Telnek az évek csendesen,
Máskor viharzón, érdesen,
Néha beléd rúgnak, édesen.

Lelkem tudja titkomat,
Nem ismeri senki se,
Egészséges makk vagyok,
Belül …

Lássam

Elfelejtem a rosszat,
Megtartom a jót,
Szólalj meg te szó,
Lássam ki vagy,
Halljalak!

Balázsi-Pál Etel

“Néha – Lássam” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Zsike és keni!
    Köszönöm kedvességeteket.
    igen keni, öniróniával nézem magam s ez egyfajta védekezés. Megtanultuk annak idején, kellett a túléléshez. Az is igaz, miért ne élnék boldogan, ha van … 🙂

  2. [small][b][color=#006600][u]Kedves Eta ![/u]

    Különös egyedi, és egyéni látásmódban szemléled mikró-világodat, és én úgy érzem, ha kissé csalódva is néha, – de mégis boldogan élsz benne !

    [u]Sokáig így legyen ! [/u] – keni -[/color][/b][/small]

  3. Kedves katalinka és kandracs roza!
    Köszönöm gratulációitokat.
    Kellemes estét kívánok nektek!
    szeretettel, Etel

Szólj hozzá!