Dobj a sarokba

Dobj a sarokba

Nézz csak fel,de
tőlem magasabbra,
ne sajnálj,hagyj
az utolsó sorba,
nem vagyok divatba,
dobj a sarokba.
Hozzám nem kell
díszes meghívó,
ide csak bekopogsz
nyílik az utca ajtó.
Gondodat itt hagyod
a megszokott sarokba,
lesz időm bogozgatni
tépelődni rajta.
Néha hozhatnál
magaddal jó kedvet,
mosolyodat előlem
mindég elrejted,
miért vagyok az utolsó
kihez el jut egy pár jó szó?
Elgondolkodtató……..?
Hát persze,
hisz nem ülök elöl a sorba
gondolataim versben porosodva
velem együtt az utolsó sorba,
dobj csak nyugodtan
a sarokba,
mosolyod hagyd a jobbakra,
tövis koszorút ,
kérek homlokomra,
feltámadás nekem..?
honnan és hova?
Tetszettem volna jobban játszani,
sorok közt jobban olvasni,
nem hagytam volna magamat
használati tárgyá tenni,
életen át egy
sarokba porosodni.
Már meg nem is várom.
hogy valaki leporoljon.
Kikopott hangszerrel
ki szeret játszani.,
bölcsebb a sarokba hagyni.

Kondoros.2014.április 6.Oláh Péterné Jantyik E JE

“Dobj a sarokba” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. [color=#ff0000]ICA kedves!
    Ebbe annyi minden belefér.Barát,család,ismerős,bárki.Tudom sokan vagyunk így,hogy magunkat nem kímélve mindent másnak adnál.A türelmedet,a szabadságod és várnál vissza valamit,de a sarokba üldögélve beporosodsz.
    Üdv.Rzsike[/color]

  2. Tényleg elgondolkodtató a versed…érdemes -e még áldoznod az ilyen kapcsolatra, kapcsolatért…egy apró megjegyzést még, ha megengedsz: a helyragokat rendszeresen elhagyjuk a szavak végén! Kicsit ügyeljünk jobban. A hol kérdésre ban-ben, a hová-ba, be…és a szóközök is szellősebbé teszik a verseket.Ezekről én is megfeledkezek néha:)Gratulálok versedhez:B:)

Szólj hozzá!