Ennyit akarok
Szeretem a csendet, a simogató magányt,
elfogadtam, s az értékrendemmé vált,
Idegesít mikor hangos, vad a zene,
zavar a sok szöveg,ha nincs semmi értelme.
A sok fájdalom, mit az élet átnyújtott nekem,
mindent átértékeltem, néma csendben,
szeretek álmodozni ,gondolataimmal játszadozni,
szeretek nyugalomban, s békében ábrándozni.
A sok hazugság, mi jéggé fagyasztotta lelkemet,
győztem elüldözni,s újra kezdeni az életet,
most nyugodtan élek,s újra boldog vagyok,
az élettől csak ennyit,mást már nem is akarok.
Mindenkinek Szívből köszönöm!(l)
Szép versednél örömmel időztem: Maria
Kívánom, (l)hogy így legyen kedves Évi!
Remek! Akár én is írhattam volna, annyira képes vagyok azonosulni vele! Grat! (f)
kit
Szép gondolatok, tervek, de azért Évám, ha jönne "több" akkor vedd észre, és fogadd el!
A sok szenvedés után, jár a boldogság is, nincs korhoz kötve, kit mikor ér el, és milyen formában. Puszillak. Rózsa
[i][color=#990000]Kedves Éva !
Ezek tényleg önszántadból tett magányok ?
Jó neked így az élet?
Nem kellene néha egy kis halk zene?
Nem hiányzik eg igazat is mondó könyv?
Nem kellen neked pár kedves szó olyan igazi – baráti?
Mire jó neked ez a vállalt magány?
Ameddig húsból és vérből való ember vagy addig nem lehet csak álmokból megélni,,,
Miért csak – ennyit akarsz ? Vagy ez a versed csak egy átfutó gondolat olt ?
– Tudod míg élsz az életed – élni kíván és akar !
Sok – Szeretettel !
– keni -[/color][/i]