Mindörökké

Mindörökké

Ha tudnád,hogy te vagy a szikla
ki őrzi testemet,
te vagy a szárny ki körül ölel
szeles estéken,
lábam alatt az aranyos homok
mi simítja talpamat,
bőrömön napfény táncolgat
az a te ajkad.
Melleden remeg a szívem
mint zápor után
megtépett kis fecske fióka
nyári délután,
kezedből bárdot faragtál
védelmemre,
s oly könnyen forgatod szemed
mi engem őrizget.
Te vagy a nyár a zúzmarás télben
ki melegít
s a télnek fagyos szemgödréből
te világítsz.
Oly édes-könnyű az élet te veled
szilárd talaj
gubancos ködös téli estéken
csak csupa kacaj,
szilárdan állunk a lépcsők fokain
lágy menetben
mert selymes titkok rezegnek bennünk
mind örökben.

“Mindörökké” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Szép, bensőséges a versed, meghatódtam olvasásakor. Biztos, értékeli az is , akihez írtad (ha, nem fiktív személyről van szó.)
    Szeretettel ölellek. Rózsa

  2. Kedves Babu!

    Érzelmesen lágy és szép versed öröm volt olvasni.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Kedves Babu !

    Gondplom versedben túl sok a bizalom a csalódás előtti vágyódó
    vonzalom.Szép csokorban,új formában.
    Szeretettel gratulálok
    Tibor

Szólj hozzá!