MEAM COMMEMORATIONEM
2013-2020.
Rossz helyre csapott
A harag álnok ostora,
Két sort üresen hagyok,
Írom, ha már tudom a valót,
Senki sem mossa le róla,
Ami évszázadokra példa,
Ahol oly sok az utálkodott,
Békesség honolt a putrikban,
Nem csórtak biciklit, móringot,
Nem tejeltek közmunkára,
A mosoly boldogságot hozott,
„Különleges, – mondták róla,
Szívük nyílott a jó szóra,
Nyugodj békében Bognár László!
Valakinek ez érdekében állott,
Hogy e széket majd uralja,
Ok nélkül nem jár a sors,
Házak felett elszállt a fátyol,
Gyűlölködés, az ősi átok,
Fénynyalábok ültek ablakaikban,
Udvaraikban gyerekek játszódtak,
Szürke lett most minden homlok,
Nem szégyen ma a származása,
Vajon ki virít majd e porondon?
E szomorú tragédiáért ki a Ludas?
A gond hátamra palástot dobott,
Nyomott, betűim írva mondja,
Ismét jelzett az idő szava, s hogy
Ki a bűnös, mond ki tenmagad,
Hét évig volt erre csend, nyugalom,
Nem zúgott az erdő, lankás róna,
Indán a szőlő vidáman dalolt,
Kéményeken pihent a gólya,
A rajongás szeretetbe torkolt,
Senki se korholt, sütött a Nap,
Kalászban hízott a mag, trónolt,
Friss kenyér került az asztalokra,
Dicsérték az Urat, a Mindenhatót,
Sokak álmodták szép álmukat,
Bogdán nem volt Huszt, csak tanú
Korának, s általa üzent a nehéz múlt,
A kedv, szabadság zászlaja lekonyult,
352 ember szíve, sorsa lett sanyarú.
2020.07.14.