Reflektálás – 90
(Így etet a szerelem)
Mosollyal jöttél, nem étellel,
játszadoztál a félelmemmel,
nemet mondtál a felkérésre,
s áldásod adtad a temetésre.
Mint az almafán az érett alma,
csüngök én szavaidon, balga.
Csodálattal némán nézlek, s
rózsás arcodra csókot remélek.
Ha már rögtön ítéletet hoztál,
szép tájamra miért havat szórtál?
Miért nem fordítottál hátat?
Megspóroltál volna imákat.
Magadat is becsaptad nevemmel,
mert szembementél a menettel.
S hogy játék lett néked e személy?
Kérlek téged, helyettem is egyél.
Szeretsz? Vallásod hol marad?
A felkelésben ásít a pirkadat.
Győzni fogsz, ha belém karolsz,
s tán végleg elbuksz, ha elhajolsz.
Be vagy a világodba zárva, hogy
szülőket hozzál az árvaházra.
Örülj, hogy átsétáltam csermelyeden,
s nyomot hagytam az ösvényeden.
2025.04.05.