Reflektálás – 92
(Lábnyom)
Nyomot hagytál a
száradó betonban.
A legtisztább szándék
vezérelte a mozdulatot.
Elmélyülten nézed
mit hagyott a múlt.
Megkövesedett mosoly
a flaszterben, s a vágyak
sincsenek mélyre
temetve az aljzatban.
Szirmot hagyott a bálvány,
hogy emlékezz a történtekre.
Érintésre éhezel, mikor
medencét ver belé az
esővíz. Tisztátalan
fürdetés, elmélyült
szerelem halmazaiban.
2025.04.20.