Mikor csillogó szemedbe nézek,
A jövőt látom.
Ékesen, de keserű arccal táncol.
Messzinek tűnik,
De oly közel lebben.
Majdhogynem megcsókol.
Táncol, aztán messze s közel lépdel.
Érinteni vágyom, de hova sürgessem?
Tánca nem erre jár éppen.
Múltban időzik 15 perce,
Elhagy, majd felkeres reggel.
Köszönt, méreggel, bús arccal,
Melyre mosoly húzódik oly hamar.
Kettőt pillantok újból este,
Tánca magával ragadott,
Újból elhitette.
Van még egy napunk,
De tova szállt,
Itt hagyta őrangyalunk.
Ő majd vigyáz ránk.
Az idő tengerében,
Veszett el minden,
Elment, elhagyott,
De egy darabot itt hagyott…
“Időtlen tánc” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Dana! A mai világ rohanását tárod fel, nekem 40 év hűséges házasság után, csak annyit tudok, az igazit majd megbecsülöd,
ha megérdemli, megtartod! Szépet írtál: ÜDV: Gusztáv