Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Lehet-e jónak (jóságosnak) lenni a mai világban?

Nemrégiben olvastam egy verset, melynek címe: Kérdés és Kálnay Adél (1952- ) magyar pedagógus, József Attila-díjas költő, író tollából származik. A vers kezdő és zárósora volt, ami különösen megszólított és elgondolkodtatott. Így hangzik: Lehet-e jónak lenni egy rossz világban? Mielőtt a kérdés kibontásának neki kezdenénk, olvassuk el a teljes verset!

Poldijoe fotója…

Kálnay Adél: Kérdés

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Ha feltennénk a kérdést egy iskolában a gyerekeknek, hogy milyen emberek szeretnének lenni felnőtt korukban. Vajon milyen válaszokat kapnánk? Hányan válaszolnák, hogy inkább nagy emberek (sikeresek, gazdagok, híresek mai szóval celebek) szeretnének lenni. Ady Endre 1913-ban A perc-emberkék után c. versében, már több, mint 100 évvel ezelőtt írta: “Most perc-emberkék dáridója tart”. Vajon választaná-e valaki, hogy ő mégis inkább jó ember szeretne lenni? Reményeim szerint igen! De mit is értsünk a jó, a jóságos fogalma alatt, vajon mit is takar pontosan? A jó fogalma: talán, leginkább az ellentéte a rossz alapján járható körbe. A jó ember segítőkész, nem bánt senkit, sem szóval sem cselekedettel, sőt még gondolatai és az indítékai szintjén sem. Azonban nemcsak a hozzá jó és kedves emberekhez viszonyul így, hanem azokhoz is akik ezzel ellentétesen viselkednek vele. Érezzük, hogy itt már a jónak, jóságnak egy magasabb dimenziói nyílnak meg előttünk. Erről szól a Hegyibeszédben Jézus:
“Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat (jót kívánjatok nekik), akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” (Máté 5: 44) Ezt egészíti ki Jakab apostol (4:17):
“Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.” Ebben az Igében pedig azzal szembesülünk, ha ugyan nem bántunk meg senkit sem, de jót sem teszünk vele már az is bűn, a mulasztás bűnébe estünk. Pál apostol írja az Efézusbelieknek (2: 10) az egyik Levelében: “Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” Ebből az Igéből is egyértelműen kiderül számunkra, hogy a jó, a jóság kézzelfogható cselekedetekben nyilvánul meg, mellyel embertársaink boldogulását segítjük elő. A jó szándék ugyan szükséges, de önmagában mégis kevés. Bizonyára szembesültünk már azzal, hogy a legjobb jószándék, jóakarat mellett sem sikerült mindig a jót megtenni, illetve számos esetben félresikerült, balul ütött ki. Az emberi életnek ezt kettőségét is jól ismeri a Szentírás: “Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó, mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.” (Róma 7: 18)
Mi hát a megoldás a Biblia szerint? “Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig: “( Fil. 1: 6 ) és az “Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.” (Lukács 18: 27) igékből kiderül, hogy csak Isten segítségével, az Ő útján járva, Neki engedelmeskedve tudjuk a jót megtenni.

A Szentírásban számtalan igét olvashatunk a jóról, ezek közül néhányat idézzünk most
fel a teljesség igénye nélkül, bátran lehet a felsorolást folytatni!
– Jézus pedig monda néki (a gazdag ifjúnak): Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy,
az Isten. (Márk. 10: 18)
– Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván,
hogy azt, hogy Istennek jósága téged megtérésre indít? (Róma 2: 4)
– Mivelhogy ízleltétek (megtapasztaltátok), hogy jóságos az Úr. (1.Péter 2: 3)
– De a Léleknek gyümölcse, mely a kívánatos jellemtulajdonságokat sorolja fel: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Galata 5: 22)
– „Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent.” (3. János 1:11)
– “Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.” (Ésaiás 1:17). Az árvák, özvegyek a legkiszolgáltatottabb emberek voltak, abban az időben még nem működött a szociális háló, nem volt özvegyi nyugdíj, árvaellátás stb., ezért Isten különösen a figyelmünkbe ajánlja őket.

Juhász Gyula (1883-1937) költőtől származik ez az idézet:
“Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban!
Jóságversenyt még nem rendeztek soha.”

Ezen az idézeten elgondolkodva az én képzeletbeli jóságlistámra felkerült: Dr. Albert Schweitzer, Teréz anya, aki India szegényeit ápolta (halálának napja, szeptember 5.-e a jótékonyság világnapja), Jean Henri Dunant (1828-1910), svájci üzletember, aki a háború borzalmain elszörnyülködve, a sebesült katonák megsegítésére létre hívta a Nemzetközi Vöröskereszt szervezetét. Florence Nightingale (1820-1910) a gazdag bankárcsaládba született lány, aki 17 évesen egy este Isten hangját hallotta, amint egy különleges küldetést bíz rá. Florence ezt a betegek és sérültek ápolásában lelte meg, ezért úgy döntött, hogy felbontja jegyességét R. M. Milnes báróval és teljes életét a betegek, szenvedők megsegítésére áldozza. Miután egy poroszországi Diakonisszaképző Intézetben kitanulta az akkor e téren létező tudást, egy női kórházban lett főnővér Londonban. 1854-ben önként jelentkezett a krími háborúban megsérült brit katonák ápolására, és Isztambulba utazott, itt őt nevezték ki egy katonai kórház ápolószemélyzetének vezetőjévé. A férfi orvosok ellenséges viselkedése is nagymértékben nehezítette az életét. A kórház nyomorúságosan piszkos és elhanyagolt volt, de ő kitartóan nekilátott a munkának, gondoskodott a betegekről. Az általa bevezetett reformoknak köszönhetően a kórházban a halálozási arányszám: 42% – ról 2 %-ra csökkent. Sok időt töltött minden egyes kórteremben és minden egyes sebesülthöz odament. Éjszakai körútjain vigasztalta a betegeket, ők ragasztották rá „a lámpás hölgy” nevet. Florence egyik leghíresebb mondása ez volt: „Sosem kerestem kifogásokat, és soha nem is fogadtam el kifogást.” Az ő életének példája is arra tanít bennünket, hogy: Ne arra figyeljünk mihez nincs tehetségünk vagy anyagi lehetőségünk, használjuk azt, amink van, amit már megkaptunk Istentől. Minden év május
12-én, Florence születésnapján ünneplik világszerte az Ápolónők Nemzetközi napját.
Ne keseredjünk el, hogy mi nem tudunk ehhez hasonló hatalmas dolgokat cselekedni.
A világban sokan éltek és élnek ma is, akik a jóság egyszerű, hétköznapi tetteit teszik önzetlenül, ők tartják össze ezt a szétesni akaró, önző világot. Róluk így ír elmélkedésében Marcus Aurelius római császár:

Poldijoe fotója…

“Van olyan ember, aki, ha embertársával jót tett, azonnal kész a hálát számlázni. Van olyan, aki ezt ugyan nem teszi meg, de azért befelé mégiscsak adósának tekinti a másikat, s nagyon is tudatában van jótéteményének. Más viszont egyáltalában nem tartja számon, amit tett, hanem hasonlatos a fürtöt termő szőlőtőkéhez, mely, ha egyszer meghozta gyümölcsét, semmi mást nem kíván többé. A jótékony ember, akárcsak a ló, ha futott, a kutya, ha vadra bukkant, a méh, ha mézet gyűjtött, nem veri dobra tettét, hanem tovább folytatja áldásos munkáját, mint ahogyan a szőlőtő, ha eljön az ideje, ismét meghozza a maga fürtjét.”

Sík Sándor (1889-1963) tanár, költő, műfordító, irodalomtörténész, Tedd a jót! című versében a jónak cselekvését egy soha meg nem szűnő életprogramként tárja elénk.

Tekintet nélkül arra, hogy
Másoknak tetszik
Vagy nem,
Tekintet nélkül arra, hogy
Látják-e vagy nem,
Tekintet nélkül arra, hogy lesz-e
Sikere vagy nem,
Tedd a jót!
Tégy minden jót, amit
Megtehetsz,
Ott, ahol vagy,
Úgy, ahogy teheted,
Akkorát, amekkorát tehetsz,
De mindig, szüntelen ez legyen
A programod!

A Szentírás világosan tanítja, hogy nem Istentől származik a rossz és a gonoszság. A világban látott, tapasztalt sokféle nyomorúság, békétlenség, háború, betegség, halál Isten szeretettörvénye elleni lázadás következtében szabadult rá a Földre. (Erről E.G.White: Pátriárkák és Próféták című könyvének első 4 fejezetében olvashatunk bővebben. Lásd a Függelékben.) Isten mindent jónak, sőt igen jónak teremtett, amint azt 1. Mózes 1. fejezetében olvashatjuk. Akkor azt kérdezheted, hogy most miért nem ilyen? Prédikátor könyvében (7: 29) így vall Salamon király erről: “…Isten teremtette az embert igaznak, ők pedig kerestek sok kigondolást.” Nemcsak az ember lelkében, de az ember lelkéért is folyik egy nagy küzdelem a jó és a rossz erői között. Ahogyan Florence Nightingale engedelmeskedett Isten hívásának úgy mi is engedelmeskedhetünk, azzal, hogy saját környezetünkben következetesen tesszük a jóság egyszerű “csodáit”. Melyek megnyilvánulhatnak egy mosoly, egy kézfogás, őszinte érdeklődés, apró figyelmességek formájában. Valószínű, hogy megszüntetni nem tudjuk, de legalább mérsékel(het)jük valamennyire a rossz, önző cselekedetekből fakadó következményeket, negatív hatásokat. A Bibliában, az Apostolok Cselekedeteiben (10: 38) Jézusról írja az ihletett Ige, hogy: “A názáreti Jézust, mint kente fel az Isten Szentlélekkel és hatalommal, aki széjjeljárt jót tévén és
meggyógyított mindenkit, kik az ördög hatalma alatt voltak, mert az Isten volt Ővele.” Jézus
szolgáló életet élt, személyválogatás nélkül, minden rendű és rangú emberrel fáradhatatlanul törődött. Az emberek meggyógyításával, testi jólétüknek előmozdításával együttesen a lelkük megmentése, örök életük biztosítása volt a legfontosabb számára. Élete a jóságos Istennek való engedelmesség szép példáját, követhető útját mutatja be a Földön minden korban élő embereknek, így nekünk is. Számomra egyértelmű, és remélem Neked is Kedves Olvasó, hogy lehetséges, még ha nem is mindig könnyű jónak (egyre jobbnak) lenni egy rossz világban.

FÜGGELÉK: E.G.White: Pátriárkák és Próféták c. könyv
– 1. fej.: Miért engedte meg Isten a bűnt?
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/pp/1.htm
– 2. fej.: A teremtés:
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/pp/2.htm
– 3. fej.: Kísértés és bukás:
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/pp/3.htm
– 4. fej.: A Megváltás terve:
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/pp/4.htm

Mai kérdések – Bibliai válaszok sorozat előző részei itt olvashatóak:
1. rész: A boldogság útján járok-e?
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2017/09/emberi-kerdesek-bibliai-valaszoksorozat.html
2. rész: A Biblia csak egy “KÖNYV” a sok közül?
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2018/01/emberi-kerdesek-bibliai-valaszok-2-resz_5.html
3. rész – Aggódásmentes élet, lehetséges?
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2018/03/harmati-gyongyi-emberi-kerdesek-bibliai.html
4. rész: A békesség csupán illúzió?
https://abekessegszigete.blogspot.hu/2018/04/emberi-kerdesek-bibliai-valaszok-4-resz.html
6. rész – Csupán haláltánc lenne az életünk?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2018/11/harmati-gyongyi-6-resz-mi-marad-meg.html
7. rész: Hová tűnt az öröm az életünkből?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/01/harmati-gyongyi-7-resz-hova-tunt-az.html

Harmati Gyöngyi