Ezt a cikket felháborodásból, szégyenből és szomorúságból írom. A mai nap a rádiót hallgatva nagyon elgondolkoztam, hogy vajon mitől is van az, hogy itt élünk ebben a szép hazában. Magyarnak mondjuk magunkat. Azt írjuk bele a hivatalos papírokba, hogy Magyar az anyanyelvünk. Mégis sokszor olyan félreértésekkel kezelünk szavakat, hogy sokak életének keserűségére és megvetésére ad okot a szó használata.
FOGYATÉKOS. Szívből megvetem ezt a szóhasználatot, olyan emberekre használva, akik teljesen egészségesek, csak születésük, vagy sorsuk alakulásakor valamilyen szervük nem működik, vagy hiányzik valamelyik végtagjuk.
Érdekes arra az emberre nem használjuk, aki tudatlanul, ostobán nem használja ki az élete idejét, Nem tanul, nem érdeklődik, fejlődik. Egyszóval ostoba marad. Annak vajon nincsen hiányossága?
Részben a média is felelős ezért, mert nem tisztázza eléggé, hogy a fogyatékos szó az egy összefoglaló értelmezés. Ami az embereken létező hiányosságok összességét jelzi.
Attól, hogy valakinek hiányzik az úja, lába füle, keze, haja. Attól még az esze, a szíve a helyén van. Tehát el kéne gondolkozni, hogy hogyan is kéne embertársainkat értékelni, és elfogadni. Gondolja csak el mindenki, hogy azért, mert valakinek nincsen hangja, nem tud vissza szólni, mit érezhet, ha megvetően, lenézően ostobának nézzük, és úgy kezeljük. Nem ártana leülnünk ez után a cikk után és beleképzelni magunkat egy kissé dadogós ember helyzetébe. Akinek nem adunk időt ahhoz, hogy kimondja a szót, hanem kijavítjuk és elkerüljük, mert nem akarunk vesződni azzal, hogy megértsük.
Bármelyikünk juthat olyan helyzetbe, egyik pillanatról a másikra, hogy kap egy agyvérzést és lebénul az egyik oldala a beszédközponttal együtt. Mindent ért, hall. Az agyával semmi probléma, csak nem tud kommunikálni, és járni, fogni az egyik kezével. Az őt körülvevő emberek, rokonok, szerettei úgy kezelik mindjárt, mint akinek az agya is sérült.
Tagolva kezdik mondani a szöveget, Hangosan beszélnek, mintha meg is süketült volna. Kidüllesztett szemmel néznek sokkal ostobábban, mint aki velük szemben betegen kiszolgáltatottan fekszik és el kell viselnie az adott kiszolgáltatott helyzetet. Erre még hozzá kell adnia azt, hogy még hibbantnak is nézik. Borzasztó érzés lehet ebben a tudatban elkezdeni önmagunkban a felépülést. Minden értékünket újra fel kell építeni. Bebizonyítani, hogy nem hibbantak vagyunk.
Azért írom ezt, mert éppen a közvetlen családomban volt ilyen eset, és hála az égnek a rokonom nagyon szépen javul, de majdnem az vetette vissza a gyógyulásában, hogy elhitették vele, hogy sohasem fog majd kommunikálni, és teljesen sérült marad. Nem beszélve arról, hogy nem tudta elmondani, később meg nem is akarta, hogy neki az agyával semmi baja, csak fizikai, testi problémái vannak. Ettől kiszolgáltatott.
Remélem, hogy ez az írásom elgondolkoztatja azokat, akik elolvassák, és sokan fogják elolvasni, és továbbadni a gondolataimat, hogy próbáljunk meg utána nézni a szavak értelmének és látni, érezni a szívünkkel, lelkünkkel, hogy milyen érzés is lenne a számunkra, ha a helyükben volnánk. Hogyan fogadnánk? Megbántódnánk-e? Hogyan érintene minket, ha lenéző, lekezelő pillantásokat kapnánk olyanoktól, akik nálunk sokkal kevesebb tapasztalattal, tudással, értékkel bírnak. Összeszedett szorgalmas tudásunkat nem vennék figyelembe, hanem beteg kitaszítottként bánnának velünk.
Szívből kérek mindenkit, hogy tegyen ezek ellen a dolgok ellen. Segítsem azoknak, akik egészséges értékes emberként szeretnének élni, de mert mi nem tartozunk abba a csoportba, hát kihasználva pillanatnyi helyzetünket fölébük, elébük helyezzük magunkat.
Kiskunlacháza, 2010 03 24.
Tátos Gyöngyi
Kedves Gyöngyi!
Nagyon jó, értékes írás ez! Egyben szeretném is a segítségedet kérni. Mások sajnos sokkal durvább szavakkal is szokták illetni ezeket az embereket, és ki szoktam javítani őket. Habár nem is tudom, hogy mi lenne akkor a helyes szó, ami senkit sem sértene meg. 🙁
Igen, bárkivel, bármikor megtörténhet, hogy ilyen helyzetbe kerül. Elég csak egy pillanat! 🙁
Megértőbbnek kellene lenni embertársainkkal, de nem vagyunk!
Szeretettel olvastalak: (f)
Kata
Kedves Icukám.
Köszönöm, hogy elolvastad, és leveleddel megtiszteltél.
Annak meg még inkább örülök, hogy egyetértesz velem, és ezt a randa gyüjtőszót te sem használod egyének állapotának a megítélésére. Bizony némelyikük sokkal egészségesebb mint mi akik tökéletesnek hisszük magunkat. Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Gyöngyi !
Teljes mértékben egyetértek a cikkben leírtakkal.
Miután előttem mindent leírtak klubtársaim, ami az én véleményem is, csak annyit fűznék hozzá: Amit Magyar Eszter írt, szóról szóra igaz. Én is sajnos elég rosszul hallok, de már fiatal korom óta. Ha elmegyek egy hivatalos helyre ügyet intézni és rákérdezek az ügyintézőre, tök hülyének néznek. Valóban idiótának titulálják az embert, holott csak rosszul hall. Sőt, mintha le is néznének emiatt. Szégyen!
Maga a szó "fogyatékos", gyüjtőszó, és nagyon rosszul használják az emberek.
Sok szeretettel: Icus
Kedves Juditka!
Tökéletesen igazad van, hogy a kinevezett hatóságok csak a nevükben élnek és a pénzt viszik, de senki sincs, aki tetemrehívná az igazi munkájukat. Egymás bizottsági tagjai, amiben csak a bizottsági fizetés valós a többi titkos semmi. Nos, amit én gondolok, alap nélkül nincsen tető. Család nélkül nincsen közösség, falu, város megye társadalom. Az a baj, hogy a húsz éve tartó leépülés a családokban is elkezdte a romlást. Mindenki küszködik, és sír. Senkinek nincsen ideje a másikkal törődni. Még a saját családjában sem. Nos azt kéne elérni, hogy mindenki biztonságban érezze magát, és legyen egy harmónia az emberekben, ami megindítja a szíveket. Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Gyöngyi!
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság feladta a diszkrimináció elleni küzdelem, és az ezzel kapcsolatos társadalmi szemléletformálás.
A cikked nagyon jogos, nagyon jószándékú, és minden szavával egyetértek!
Sajnos az Egyenlő Bánásmód Hatóság küzdelmei a fogyatékosok diszkriminációjával kapcsolatban teljességgel "láthatatlan". Ugyanúgy, mint a többi diszkriminációt elszenvedő társadalmi csoportnál. Amikbe a romák, a 40 éven felüliek, és a nők tartoznak.
Judit
Kedves Esztike, és Zsuzsika.
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok. nagy örömömre szolgál, hogy egyetértetek velem, és ilyen okos és komoly gondolatokat is adtatok az írásomhoz. Nem tudom mit lehetne tenni. Mert ezzel nem csak rajuk, hanem talán magunkon is segíthetünk.
Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Gyöngyi!
Írásodban felvetett gondolataiddal teljes mértékben egyetértek. És ezért, azt hiszem, országunk, vagy az egész világon élő embereknek sokkal nagyobb részét lehetne "fogyatékosnak" titulálni, mint a kisebbik részét.
Egyetértek a hozzászólókkal is, ezért nekem nincs más dolgom, minthogy azt mondjam, mindazt, amit leírtál, sok más helyen is publikálni kellene, hogy minél több emberhez eljussanak azok a gondolatok, amiket itt e témában Tőled olvashattunk, természetesen a véleményekkel együtt!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
:):):)
Kedves Gyöngyi!
Pontosan ugyanúgy érzek, a "fogyatékos" szóval kapcsolatban, mint Te. Vannak egészségi problémával küzdő emberek, akár veleszületett, akár élete során megbetegedett, vagy balesetet szenvedett embertársaink és vannak fizikailag teljes épségben lévő, ugyanakkor SZELLEMI FOGYATÉKOSOK!!!!!!! Lelkiekről már ne is beszéljek, bár az egyik következik a másikból, mert aki lelki szegény, annak az agya sem működik normálisan. Ilyen sajnos sok van.
Az én lányom egy kicsit nagyot hall, még kiskorában derült ki. Nyilván nehezebb az élete, fokozottabban kell koncentrálnia, esetleg azt hiszik, hogy szándékosan nem válaszol valamire, holott csak nem hallotta. Hivatalos helyeken, mikor a kedvesnek nem mondható előadók monoton hangon elhadarják a tudnivalót és nem hallja, simán hülyének nézik. Ha esetleg megmondja, hogy rosszul hall, akkor átesnek a ló túlsó oldalára és ordítva beszélnek hozzá és olyan stílusban, mintha hülye lenne, holott informatikus, gyermekkorában kitűnő tanuló és női mesterjelölt sakkozó volt. Tehát azt gondolom én is, hogy alapvető változásokra lenne szükség, egymással szemben, egymás iránti viselkedésünkben nagyon sokat kellene fejlődnünk.
Sok szeretettel Eszter
Kedves Timóca.
Nagyon köszönöm, hogy elolvastad, és méltattad a komoly beírásoddal a fenti felhívásomat. Lám te vagy az első, aki teljesen komolyan veszi, és megérti a szándékomat. Hiszen együtt élünk ezen a földgolyón. Mennyire más lenne, ha egymást tisztelve segítve tennénk ezt az emberi szív, lélek, és gondolkodás bizonyítéka ként Emberien.
Ami a problémádat illeti. Szívből sajnálom. A hallókészülék használatát, pedig lasan halkan, és mindíg erősebben kéne talán megpróbálni. Nekem a szemüveggel volt ez a problémám. Ha felraktam, a halántékom kezdett fájni, és hányingerem lett. Megptóbáltam minindig fokozatosan hozzászoktatni magam. Lehet az is, hogy nem közvetlen a fülbe kéne helyezni, hanem valamilyen más módot kitalálni. Én sem tudok rádiót hallgatni úgy. hogy a fülemben a dugó. De ha a kagylóra helyezem eltudom viselni..Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Viola.
Nagyon köszönöm hogy elolvastad, és véleményezted. Segítséget nem magamnak kérek egyenlőre. De az is lehet, hogy egy órán belül én is kaphatok agyvérzést, vagy más agyéreluzáródást. Most még másokért írtam ezt a felkiáltást. Sohasem tudjuk, hogy mikor mi ér minket. S ha most belegondolunk, hogy hogyan viselkedünk azokkal akik már benne vannak hát akkor talán mindenki megváltozik egy kicsit.
Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Gyöngyi!
Megakadt a szemem a fenti képen, egyből el is olvastam az írásod. Megértem felháborodásodat, de nem tudom, hogy kapsz-e segítséget. A mai világban? Hisz az erkölcsi fertő mélypontján vagyunk, távol a szellemiektől. Ehhez pedig emelkedett lelkű, jóakaratú, embertársait szerető lényekre lenne szükség.
Nekem hasonló tapasztalataim vannak, magammal kapcsolatban, pedig még épnek vagyok mondható, sőt, a megjelenésem sem "ágrólszakadt". Biztos nem általános, de ha valakikre rá van szorulva az ember, könnyen kihasználható, elég annyi, hogy "már" 70-en felül van.
Most én mondom, hogy sok sikert kívánok.
Szeretettel: Viola