Alex nagy levegőt vett és felemelte a telefonját. Felvette a szokásos, mesterkélt vigyorát, megnyomta a felvétel gombot és azonnal beszélni kezdett. A lehelete látszott a fagyos, téli levegőben.
– Helló, fiúk, lányok! Megint itt a kedvencetek, Alex! Láttam ám a legutóbbi kommenteket és úgy döntöttem, belevágok a legújabb videó sorozatomba. Az első helyszín a híres kísértetváros, Maplewood. Gyertek, fedezzük fel együtt, mert az új normális a paranormális. Ja, és ha már itt vagytok, dobjatok egy lájkot és iratkozzatok fel!
Alex leengedte a telefont és elfintorodott. Maga is tudta, hogy az intró borzalmasan sikerült.
– Legközelebb tényleg muszáj lesz megírnom előre a szöveget – morogta magának, miközben elindult az úton, maga mögött hagyva az autóját.
Ahogyan lépdelt a hóban, összehúzta magán a kabátját és felvette a kapucniját. Rég eldöntötte, hogy ott hagyja a munkáját és YouTuberként próbál szerencsét, de feliratkozók csak nem akartak jönni. Bár próbált a kedvenc hobbijairól beszélni, alig páran látták a videóit és ettől elkeseredett.
Úgy döntött, másik irányvonalat választ. Az emberek szerették a paranormális, ijesztő videókat, még akkor is, ha a többségük megjátszott volt. Alex ezt a hullámot akarta meglovagolni, amikor elindult Maplewoodba.
A közeli kísértetváros ezer éve elhagyatott volt és a fiatalember már többször bejárta. Nem találkozott ott mással, csak kóbor állatokkal, de azt gondolta, a helyszín érdekelhette a közönséget.
Alex több felvételt is csinált, hol magáról, hol a ködös, hólepte városról, miközben igyekezett humoros megjegyzéseket elejteni.
Ahogy sétált, észrevette, hogy egy korábban lezárt épület ablakát betörték. Egy régi lemezbolt volt és úgy tűnt, valaki ki akarta rámolni a bent maradt értékeket.
Alex vállat vont, majd felemelte a telefonját és bemászott az ablakon. A rendőrség úgysem járt soha a környéken.
– Mi a kaland néhány sérülés nélkül, nem igaz? – szólt a kamerába, miután egy üvegdarab felsértette a tenyerét. – Na, lássuk, mit találunk idebent!
Odabent a padló nyikorgott a léptei alatt. A polcokat por lepte, míg a falakat félkész graffitik borították.
Alex minden érdekeset videóra vett, miközben forgolódott. Remélte, hogy a különös helyszín bevonzza majd a nézőket.
– Kíváncsi lennék, miért hagyták félbe a művészek a mesterműveiket? – kérdezte, miközben elfordult a graffitiktől.
Ahogyan sétált, egy öreg zongora vonta magára a figyelmét.
Letámasztotta a telefont az egyik polcra, majd leült a hangszerhez és lenyomott pár gombot. A zene megtörte a nyomasztó csendet. Alex hátán jeges borzongás futott végig, de próbálta elképzelni a leendő nézők csodálatát, így lejátszott egy dalt.
Amikor végzett, felsóhajtott. Régebben próbált videókat gyártani zenéről, de nem lettek elég felkapottak, így feladta.
Felállt, kézbe vette a telefont, majd megtorpant. Hallotta, hogy a háta mögött a zongora magától adott ki egy hangot.
Alex lassan fordult meg, kezében a telefonnal. Döbbent arccal nézett az öreg hangszerre.
– Mi a franc? – suttogta.
A zongorán egy dallam indult el, mintha láthatatlan kezek játszottak volna rajta.
Alex mozdulni sem tudott, csupán némán állt. Egy része azt mondta, meneküljön, míg a másik győzködte, hogy maradjon, hiszen ennél jobb felvételt nem is készíthetett volna.
Végül az esze nyert és futni kezdett, míg a zongora tovább játszott.
Alex kimászott az ablakon és meg sem állt az autóig. Amikor beszállt, percekig csak ült, remegve és lihegve. Végül felemelte a telefont és visszajátszotta a videót. Amint a hangszer játszani kezdett, a hang eltorzult és a kamera képe vibrált. Semmi használható sem maradt a felvételből.
Miközben Alex dühében a kormányt csapkodta, a régi lemezboltban a zongora abbahagyta a játékot. Az utolsó dallamok elültek az öreg falak között és csupán a téli szél süvítését lehetett hallani.
