Falusi porta.
(Kamra)
A kamra: A helyiség járófelülete agyagból készült. Agyag és szalmatöredék keveréke jól bírja a terhelést. Keresztbe tett farudakon bejárattal szemben plafonig érő lécekkel , ajtóval ellátott kis fülkében keresztbe tett farudakon a magasban egész évben lógtak a sonkák, a szalonnák, télen a kolbász, a disznósajt. Szellős volt, télen nem fagyott és védte a macskák és rágcsálóktól az ételt. tt találhattunk még az egerek elől védeni kívánt diót, babot zsákokban felaggatva. A füstölt termékek illatát beitta a a kamra fala és berendezési tárgyai.
Belépve a kamrába jobbra hatalmas fehér, zománcozott, lábakon álló fürdőkád.
A kádat nem fürdésre használtuk, mert mérete miatt sok víz kellett volna a megtöltéséhez. Termény került bele, szüreteléskor megtelt szőlővel. Néha az udvarra került nyáron kútvízzel feltöltve, a gyerekek örömére. Sokszor kellett megtekerni a kútkereket és sokszor fordulni vödörrel megtölteni a kádat. A nap felmelegítette a vizet és lehetett pancsolni benne.
A kád mellett üstház állt benne az edényével, tetővel füstcsövével az oldalán. Ebben főztük a finom lekvárokat sárgabarackból, szilvából. Mosáshoz, disznóvágáskor jól jött a víz melegítésénél. A húsok, a hurkák és a gömböc kifőzésekor, zsír kisütéséig, de akár szappanfőzéskor is.
Bejárati ajtóval szemben a falnál két parasztszekrény állt közöttük egy nagy sublót. Szekrényekben a polcon elfértek a befőttesüvegek tele savanyúsággal lekvárral, befőttel. A sublót fiókjában szerszámok, kalapács, mérőszalag, szeg, és sok minden apróság. Alsó részében is fémeket tároltunk.
Baloldalt a fal mellett állt a disznóvágáskor használt hockstok ( egy darab keményfából készült, négylábú asztal ) rajta a nagy, hosszú forrázóteknő. Ezt a teknőt használtuk még a napraforgó magok kiverésénél. A napraforgótányérokat kézbe véve egyenként ütöttük addig amíg volt benne mag,.
A szabad falakon lógtak a kaszák sarlók kézi mérleg, kapák, és még sok minden, még vasmacska is.
2
Nyári melegben kedvenc játszóhelye volt a kisebb lányoknak. Kánikulában a falusi portán hűvös hely volt a lányoknak a játékhoz. Magasított küszöbön boltos játékhoz adta a bevásárló pultot, ahol kis mérlegen méricskélve vásárolgattak, homokot, követ és hasonló dolgokat mint lisztet, babot és mindent ami egy élelmiszerboltban kapható. Saját pénzükkel (kerek lapos kövek) fizettek. Játék közben ismerkedtek a számokkal a mértékekkel, a pénz értékével. Konyhai főzőcskézésekhez is ezeket az alapanyagokat használták. A kislányokból ma már felnőttek, gyermekeiknek mesélhetnek játékaikról.
Felnőttként találkozáskor még emlegetik, hogy hányszor hívták egymást „Államizni” (Állami Áruházuk ) .
A kislányok felnőttek. A rácsos fülke és a füstölt élelmiszerek már nem díszítik a helyiséget.
Ma a gyerekek már nem a kamrában játszanak és nem a saját maguk kitalált játékokat játsszák. Az internet világába telefonjukra tették át a játékaikat.
A szomszéd gyerekek nem igazi játszótársak, nem találkoznak naponta, sőt sokszor nem is ismerik egymást.
Fejlődünk, változik a világ, de ne felejtsük a múlt játékait, emlékeit.
Varga Mária