Meghalnak a létezések

csak egy suhanás a néma csendben,
a furcsán felvillanó ölelő fényekben,
a hangtalan semmiben egy dallam,
érzem, falsul szól most, hallgattam
ezerszer, mert a hangod az, énekeled
azt a megálmodott szép történetet,
mit a kavargó apró hópihék szültek
világra, s talán az olvadó nyári hőségek
küldték az égbe, megolvadt cseppben,
csak egy suhanás a néma csendben
mit érezni enged a pillanat mikor a fények
kialszanak és a végtelen időben
meghalnak a létezések

Tiszai P. Imre