Keresem a fényeket
Nézem szemedben a ragyogó fényeket
felénk hozza a szellő a virágok illatát
szívem úgy dobog mint réges-rég
forró szerelmedből sosem elég.
Messziről egy ismerős dal felcseng
lassan lopakodva a hajnal is dereng
elhozza hozzánk a reggel örömét
felébreszti bennünk a szerelem hevét.
Elönti reggel melegséggel testünket
összeforrasztja rögvest lelkünket
a nap is huncutul mosolyog miránk
tudja ő is hogy boldogság vár ránk.
Erőt, fényt reményt belőle gyűjtünk
izzad arcunk befedi a hajfürtöm
csodálva bámulunk a kinti világra
szedek neked egy csokor virágot.
Maga a csoda hogy itt vagy velem
már nagyon rossz lenne nélküled
fényeket gyűjtök amennyit csak lehet
a sötétség ármány bárhová mehet.
S szemed az mely örökre fogva tart
szívemben az öröm mélyen belemart
fény fény tiszta ragyogás vesz körül
együtt dobban a szív boldogságtól örül.
2013. 04. 21.