A fények tüze

A fények tüze

A fények tüze már ifjúként
szemében, neki is csillogott,
a teste, idős korában már
igen, de a tűzláng nem kopott.

Lelkét az ifjúi tűzszikra
hevíti most is, de nem hiszik.
A régi vas is már korrodált,
de azért a tűzben is izzik.

Lelkében gazdagság és mintha
csak ma történt volna, emlékek
biztatón ülnek a szó hevén.
A rejtett élmények, mily szépek!

Messzebbre tekint az idős szem,
vajon mit lát, tudni kellene!
Látja az ifjúi gyökerek
hiányát, a kritikus szeme.

Nem rejti tudását, szívesen
szétszórná az igényt keresve,
itt hagyná a vágyott életét,
elméje a földön lebegne.

Fiatal mederben sekélyebb
a víz, de nem biztos, hogy tisztább,
leszűkül a földi cselekvés,
valóra vált álom a ritkább.