Mi mindig válaszutak előtt és válaszutak után
Vagyunk, ebből áll villanásnyi kis életünk.
Mindig választani kell, mindig van választás.
Van amit el kell engednünk, van amit meg kell ragadnunk,
A pillanat elszáll és soha vissza nem tér már.
Van, hogy hallgatnunk kell, van, hogy szólnunk kell
A lehetőség elszalad és kíméletlenül magunkra hagy.
Mi mindig válaszutak előtt toporgunk, könnyű
Lehetőségek után vágyódunk. Valójában keserves
Könnyek, fájdalmas sóhajok, átvirrasztott éjszakák
Szegélyezik emberlétünk megküzdött döntéseit.
Megharcolt csaták nélkül nincsen győzelem.
Magányosan, társtalanul hiába ostromoljuk
A bezárt eget. Megnyílik, ha sorsunk békén
Hordozzuk. Tegyük le minden gondunk, bajunk
Annak a kezébe, Aki mindig a helyes, de nem
Mindig a legjárhatóbb válaszutat hozza elénk.
Az Ő bölcsessége, irgalma, kegyelme
Arra az útra irányít, mely fel az égbe vezet.
Kedves Kitti!
Köszönöm a hozzászólást és a kedves, igaz gondolatokat.
Sokszor voltam úgy, hogy azt gondoltam nincs más választásom. Ez van, ezt kell elfogadnom. Azt is szokták mondani, hogy ha a körülményeiden nem tudsz, nem lehet változtatni akkor változtass a hozzáállásodon. Mintha ez olyan könnyű lenne…Ebben a változásban segít nekem a HIT. Ami számomra azt jelenti, hogy feltétel nélkül megbízom Istenben.
Ő hosszú távon gondolkodik, látja a jövőt és azt, hogy mikor mire van szükségem. Ez egy hosszú folyamat, amíg élek tanulom! nagyon szép napokat kívánok szeretettel: gyöngyi (l)
Kedves Rita!
Nagyon köszönöm a látogatásodat..
Békés, szép napokat kívánok: gyöngyi(l)
Minden hit kérdése Gyöngyi. A döntéseinkben is az van, bár nem mindig a vallás vezeti azt. Isten benned van. És mindenkiben, hiszen ha hiszünk abban, hogy saját képére teremtett minket, akkor az így van. Nem az égben kell keresni, hanem egymásban. Persze a vallást az emberek találták ki, hogy sok helyzetben utat mutathassanak a "gyengén látóknak" ínség, betegség és háborúk idején. Magányosan és társtalanul is lehet tartalmasan élni. Nem is értem a magány, mint olyan hogy létezik, hiszen minden sorscsapás és öröm egyedül csak az egyéné. Mindig. Amíg csak él. Aki magányos, annak csakis önmagával kell megküzdeni valami gáttal, csakis saját maga harcol valami olyannal, amivel elégedetlen. Örültem e versednek, mert sok gondolatot inspirált. Köszönet érte. (f)
"Az Ő bölcsessége, irgalma, kegyelme
Arra az útra irányít, mely fel az égbe vezet."
Tartalmas, szép gondolataid örömmel olvastam.
Szeretettel: Rita(f)