Pár lépésre a lélektől
Tudatomba szökik az izgalom,
Lassan hozzá indulok;
Remeg minden testrészem,
Majd elájulok.
Hozzám szól egy hang,
Indulj el te gyerek!
Elkésel még a végén!
Mert fújnak már szelek.
Útban már felé,
Istenem! Mi lesz én velem?
Megint könyörgök feléd nézve,
Segíts énnekem.
Ki várni az időt,
Tudnám mily nehéz;
S amint véle lehetek majd,
Bár öröm lesz, de kevés.
Még néhány sarok innen,
Lépek, de lábam még remeg;
Hiszek benne erősen,
Hogy hangom nem ijeszti el.
Mikor megpillantom őt,
Oh, had ölelhessem át,
Szépsége, s lelke fénye elvakít,
Oh, had halljam már szavát.
Már csak lépésekre vagyok,
Tudom… attól a lélektől;
Ki megöl, majd életre kelt,
Pár lépésre, a boldog élettől.
2016.07.12.
Azt nem tettem hozzá, hogy
ViVa la reVolution! 😀
Kedves Gergely!
Fikció volt csak. 🙂
Köszönöm a véleményed.
Üdv
Szabolcs