Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől

Tudatomba szökik az izgalom,
Lassan hozzá indulok;
Remeg minden testrészem,
Majd elájulok.

Hozzám szól egy hang,
Indulj el te gyerek!
Elkésel még a végén!
Mert fújnak már szelek.

Útban már felé,
Istenem! Mi lesz én velem?
Megint könyörgök feléd nézve,
Segíts énnekem.

Ki várni az időt,
Tudnám mily nehéz;
S amint véle lehetek majd,
Bár öröm lesz, de kevés.

Még néhány sarok innen,
Lépek, de lábam még remeg;
Hiszek benne erősen,
Hogy hangom nem ijeszti el.

Mikor megpillantom őt,
Oh, had ölelhessem át,
Szépsége, s lelke fénye elvakít,
Oh, had halljam már szavát.

Már csak lépésekre vagyok,
Tudom… attól a lélektől;
Ki megöl, majd életre kelt,
Pár lépésre, a boldog élettől.

2016.07.12.

“Pár lépésre a lélektől” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!