Szobádban a sötétség

Szobádban a sötétség is suttogva beszél.
Fáj neki a csend, az üres kietlenség!
Ágyadat betegen nyomod.
Még rongyos takaród is lecsúszott.

Jó lenne egy pohár víz, ha kapod,
Korgó gyomrod gondolatban megrakod.
Szobádból úgy süt a hideg.
Nem gondoltad, – az öregkor ilyen.

Fénykorodban tündököltél.
Semmi mással nem törődtél.
Nem gondoltál az öreg korra,
most mehetsz az otthonba.

Szánod, bánod, de már késő
Elfogadod már ami jő.
Ez a szakasz rövidebb,
– de lehet, hogy nehezebb.