Szójáték

Szójáték

(10 soros, 1 szótagú szavakból álló verset írunk.

A sorok 4 szótagból állnak, a rímképlet tetszőleges, azzal a meghatározással, hogy két-két soronként rímeljen.)

Szán húz, friss táj,
tört jég, zúg ár.
Vér hull, gyöngy csepp,
bús szív kong benn.
Ész szól, nincs már,
tőr szúr, döf, fáj.
Bronz sír, sós könny.
láng gyúl, vad szörny.
Szél fúj, hold kel,
hó száll, ring csend./Zsuzsa

Bú fáj itt bent
szív bont kínt, s fent
száj tar szót, szól.
Mar bölcs főt kór
de szív nem úr
bár sír, dúl-fúl.
Mint vén tölgy áll
ág, lomb ott jár,
fönt van mi ész
győz, gyúr és kész./Kitti

Rág a bú, fáj,
nem szép a táj,
nincs lomb ma már,
hisz ez nagy kár.
A nyár hol van,
hisz már ősz van.
Majd jön a tél,
fú a hűs szél.
Új nap kel fel,
ne hagyj már el./Rita

Ma itt járt ő,
a szép jó fő.
Néz, gyújt hőt, szép.
Ad még fényt, lép.
Kör fej vak, lát,
mit kell, mint lány,
húz húrt el ő,
csúcs az ég, s nő
majd nő hegy úr
fent, s Nap mi dúl./Kitti

Nap süt, köd száll
Kinn szép ősz jár.
Szél jön, lomb fut
Csend és dér jut.
Benn ég szép tűz
Most fény, láng fűz.
Még lágy dal zeng,
Pár gyöngy perc leng.
Zeng sok kis száj,
A lét nem fáj./Marika

tt van az ősz,
vad szél oly bősz,
fény hűlt, nyár múlt,
árny, mi már nyúlt,
ha a Nap kél,
az éj nem fél.
Az ég kék tó,
jön még szép szó,
szív ha nem fáj,
zsong a zöld táj, /Magdi

Ej, hol a haj?
Tar fő nagy baj!
Majd lesz arc fess,
mert Pál biz’ vesz,
szőrt, mi szúrt, sőt!
nem főn, hol nőtt?
Lón« vót« az ám,
nem is a fán!
Most mondd meg hát,
híg ész hol jár?/Éva

Még kék az ég
Nincs itt a vég.
Még zöld fű vár
Nem nyom le sár.
Még ver a szív
A lét is hív.
Még szól a dal
Nem dől a fal.
Nap és Hold kel
Harc le és fel./Marika

Kincs a hű szív
Nem bánt, csak hív.
Ha a tűz ég
Nincs már több jég.
Ha majd szél ráz
És dől a ház
Kék füst száll ránk
És nem szól szánk.
Jerj! – hív az Úr
Ott vár csend húr./Marika

„Víg nap jön ránk”
ily’ szó volt száz,
‘s e nép még hisz..
Oly’ nagy a hit…
Tett kell, egy kéz,
szív, dal, ‘mi ég.
Nézd, ott a tér,
rá ne küldj mást,
az út rád vár,
ha kell, halj hát!/Éva

Fürj szól, hív nyár,
hars zöld, őz jár.
Lomb súg, nád reng,
dob ver, kürt zeng.
Csók dúl, rét vár,
kék víz, fű ágy.
Rúzs fest, szép száj,
dal kel, forr nász.
Hegy, domb él, zsong,
száz húrt pók fon./Zsuzsa

Fal áll itt meg,
vas, vagy réz vert
szeg bent a fal,
szép smink ez rajt’.
Bent lány húst főz,
szving szól, jó kör.
A vér ver, szív
új vért küld, hív,
dal vár, s fal áll,
ki bölcs, kört jár./Kitti

Dob zeng fent mert
egy hegy ment, mert
pop top stop lett
ő meg hegy lett
bölcs hegy, ki megy
dúl ár és megy
a szép hegy lejt,
a víz dől s lejt,
szép hegy ment vészt
fut fát, nem vészt./Kitti

Jel volt, szép fény
Úr jött, ez tény.
Kürt szól, szent kép
Hit mély, áld nép.
Szép dal, ha zeng
Szív győz és cseng.
Kinn zord a táj
Benn az nem fáj.
Szép fény és árny
Hű társ két szárny./Marika

Föld és ég közt,
hord szél sok szöszt,
dér, hó, jég, fagy,
hó már oly nagy.
Mély kék szem néz,
fog majd két kéz.
Jön egy új nap,
föld zöld színt kap,
lesz éj, fény pír,
szem már nem sír. /Magdi