Van új a nap alatt
Az olimpiáról lesz szó, kedves olvasó, de nem a megszokott módon. Ezúttal nem a sport teljesítményekről szeretnék szólni, hanem az események egyéb szegmenseit vegyük górcső alá.
Örömmel konstatálom, hogy a 2024-es nyári olimpiai játékok lányai milyen szépen fésültek és finoman sminkeltek. Mielőtt bárki felkapná a fejét és megkövezne a szentségtörő megállapításért, mondván, hogy a világ leghíresebb sporteseményei nem szépség versenyek vagy modellbemutatók, itt más erényeknek van prioritása. A kőkemény munka, a teljesítmény számít, és különben is, a sportolónők úgy szépek, ahogy vannak. Való igaz, tökéletes alakjukon nincs egy felesleges gramm plusz súly sem, rugalmas gazella termetük, párduc testük méltán vívja ki az emberek csodálatát.
Persze, akad néhány sportág, ahol nem jellemzi szilfid alkat a nőket, ilyenek például a kalapácsvetők, súlylökők, diszkoszvetők stb. Gondolom a súlyos tornaeszközök lódítása megköveteli az erőnlétet a sportolóktól.
Mégis! Mégis, mért baj az, ha lányaink nem feltétlenül kócos, rosszul feltűzött, csapzott hajjal szaladnak a labda után, ha nem lóg rajtuk úgy a póló, mint a tehénen a gatya? Jó, tudom, nem ez a lényeg, de akkor is! A sportban az eredményeken kívül az esztétikumnak is nagy szerepe van, legalábbis én így gondolom.
Valljuk be, kevés sportágban pompáztak díszes toalettben a leányok. Ilyenek voltak a műkorcsolya- és jégtánc bajnokságok, ahol csodálatos kűrruhában versenyeztek a szereplők, és nemcsak a lányok, de a férfiak is. /Regőczi Krisztina mesélte annak idején, hogy azt szokták mondani: 30 % a zene, 30 % a ruha, és már csak a többit kell hozzákorcsolyázni./ Egy ideig rajtuk kívül más sportágakban nem is lehetett egyedi, különleges kosztümöket felfedezni.
Aztán jöttek a szinkronúszók gyönyörű sellői, akik káprázatos viseletüket ékes hajdíszeikkel is kiegészítették, a sminkjükről nem is beszélve. A vízálló festékek a gyakorlatuk befejezése után is ugyanolyan hibátlanul ragyogtak, mint a kezdéskor. A vízi sportoknál nincs is grandiózusabb látvány, mint a vízi balett. Tudom, hogy nem ez a hivatalos elnevezése, de szeretem így aposztrofálni ezt a lenyűgöző sportágat.
A ritmikus sportgimnasztika képviselői még sokáig ugyanolyan fekete dresszben tornáztak, mint a szertornászok. Ez a tény semmit nem vont le a teljesítményükből, de az utóbbi évek, évtizedek látványelemi sokat hozzáadnak a produkciójukhoz. Már ők is szakítottak a régi hagyományokkal, sutba dobták az egyen trikót, és szépséges, egyénileg tervezett mezben jelentek meg a gerendán, felemás korláton, a szalagos, buzogányos, karikás stb. gyakorlataikat is szemet gyönyörködtető ruházatban végezték.
Apropó! Felemás korlát! Szerintem nem minden változtatás válik a sportág előnyére. A felemás korlát gyakorlatai egyre inkább hasonlítanak a férfiak nyújtón végzett produkcióihoz. A lányok nagyrészt a felső korláton tornáznak, és csak néha-néha ereszkednek alá az alacsonyabb szerhez. A régi látványos elemek már a múlté, és ez – nekem – nem az igazi.
Az úszók tartották legtovább magukat, de aztán náluk is megjelentek a színes, tarka fürdőruhák, és jól tették, hogy ők is mertek változtatni a megjelenésükön.
A hajviseletek is változatosabbak lettek. Soha ennyi művészi copfokba font, lófarkas, hosszú hajú lányt nem láttunk a korábbi versenyeken, mint a mostani olimpián. Feltűnt az afrikai nők kiegyenesített frizurája is. A sportolónőknek nemcsak az elért eredményeik, hanem a megjelenésük is fontossá vált. És uram bocsá’, a magasugró-, illetve a futónők között is felfedezhettünk ízlésesen sminkelt, kirúzsozott szájú versenyzőket is.
Persze vannak ágazatok, ahol a sportok természete nem ad olyan tág teret az egyéni ruházkodásnak. Ilyenek például a labdajátékok, az atlétikai számok stb. Ezeknél általában kétrészes szettben versenyeznek a résztvevők, néhol a számhoz igazítva a külsejüket. A strandröplabdások stílszerűen bikiniben ütik a labdákat. Kajak-kenus lányaink általában címeres pólóban /több sportágnál van így!/, rövid vagy hosszú naciban hasítják a vizet. És tegyük a szívünkre a kezünket: mit számít az, hogy milyen cuccban ülnek a hajókban. A fő, hogy elsőként érjenek a célba.
A férfiaknál még kevesebb lehetőség van a hagyományos trikó-nadrág viseleten kívül más öltözködésre. Sokat számítanak a tradíciók is. A lólengést és a szertorna egyéb gyakorlatait nem tudom másban elképzelni, mint hosszú nadrágban, ahogy a pólósok is fürdőnadrágban az igaziak.
A robusztus termetű súlylökők, kalapácsvetők, diszkoszvetők úgy jók, ahogy vannak, a futóktól pedig mégsem várhatjuk el, hogy mezítelenül vágtassanak, mint az ókori olimpiák stadion futásakor tették az atléták.
Száz szónak is egy a vége, örömmel üdvözöljük a változásokat, de azért a sport az első, az edzés, a kitartás, a munka, és mindenek fölött az eredmény, meg olykor-olykor a jól megérdemelt győzelem.